Múltunk 2011/2. [antikvár]

SZABÓ MÁRTON-SZŰCS ZOLTÁN GÁBORFogalomtörténeti perspektívákSunt lacrimae rerum, et mentem mortalia tangunt" - mondja Aeneas, amikor Karthágóban járva megpillantja szülőhazája bukásának történetét, a trójai ostromot ábrázoló domborművet. Könnyeznek a tárgyak, s az emberi dolgok megérintik a lelket. Ha kevésbé tragikus hangvétellel is, de a lényeget illetően ugyanezt mondhatjuk egy másik reprezentációs forma, a fogalmak kapcsán: a fogalomtörténet nem csak tiszteletre méltó történettudományi aldiszciplína, de emellett a mortalia", az emberi dolgok megértésének egyik lehetséges útja.Az előbbi értelemben a fogalomtörténet a társadalomtörténet szolgálólánya, a történeti forrásokban fellelhető szavak és kifejezések jobb magyarázatát lehetővé tevő módszer, amelynek segítségével feltárhatjuk a változó fogalmi reprezentációk tartalmát. Ugyanis nem csak a társadalmak változnak, hanem a szavak is, amelyekkel leírjuk a világot s tájékozódunk a világban, ezért korántsem egyszerű megmondani, miként illeszthetők egymáshoz a szavak és a dolgok. Ha nem próbáljuk feltárni a fogalmak változó jelentését, egész egyszerűen technikai nehézségeink támadnak a források megértésében: lehet, hogy félreolvassuk őket, de az is lehet, hogy olvashatatlanok maradnak számunkra. A fogalmak ilyenféle technikai igényű tisztázásából fogalomtörténet persze csupán akkor lesz, ha felismerjük: a szavak és a dolgok viszonya nem magyarázható semmilyen társadalmi determinizmussal, vagyis ha belátjuk, hogy a fogalmak története nem követi fáradhatatlan szorgalommal a társadalmi és politikai viszonyok változásait. Ezért is - s ez a kifejezés második értelme - a fogalomtörténet több mint történettudományi aldiszciplína, sokkal inkább a hermeneutikai filozófia gyakorlati alkalmazása, amely a nyelv és a valóság kapcsolatára kérdez rá, s ezt kísérli meg empirikus anyagon bemutatni. Fogalmainkban ugyanis nem csak az egy-