Múltunk 2013/4. [antikvár]

EGRESI KATALIN Az érdekegyeztetés története Magyarországon, 1900-1945 Bevezetés A tőkés gazdasággal együtt járó szociális problémák sorozata a 19. század utolsó harmadában olyan pártokat és érdek-képvise-leti szerveket hívott életre, amelyek a második világháború végéig meghatározták az általuk képviselt társadalmi rétegek gazdasági és szociális érdekvédelmét. Magyarországon a munkaidő, a munkabér, a munkakörülmények, az üzemi munkarend, a társadalombiztosítás, a lakáshoz jutás és az egészségvédelem kérdésköre először a szociáldemokrata és a konzervatív politikai ideológia központi elemeként jelent meg az 1880-as évek végétől, mégpedig úgy, hogy átvettük a német munkásmozgalom és a német-osztrák konzervatív eszmerendszer mintáit. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a 20. század első felében számos, a gazdasági és politikai rendszert meghatározó változás is bekövetkezett, amelyekjelentős mértékben befolyásolták az érdek-képviseleti szervek működését és egymáshoz való viszonyát. A vizsgált korszak elejét a tőkés gazdaságtól távol maradó állam, a kapitalista gazdaság szabadversenyes formája és az Osztrák-Magyar Monarchia politikai gépezete jellemezte. Az aktuális szociális problémákra adott válaszok kezdetlegesek voltak, nem véletlenül hívták a kortársak maguk is az első világháborút megelőző évtizedeket a „szociális olajcseppek" politikájának. A kormányok olyan törvényekkel akarták kivonni a szelet a munkásmozgalom vitorlájából, amelyek a rend fenntartása mellett igyekeztek levezetni a szociális feszültségeket. Ebben a korszakban nem lehetett az állam, a