Párttörténeti Közlemények 1977. március [antikvár]

MOLN AR J A NOS: IRÁNYZATOK HARCA A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTBAN 1946—1947-BEN* A Szociáldemokrata Párt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tagjaként, tudomásul véve a Magyar Kommunista Párt kezdeményező szerepét, a munkáshatalom győzelméért vívott harc fontos tényezője volt. Ez nem volt könnyű feladat számára, mert igen nagy nehézségekkel kellett megbirkóznia. A párt — 1945 előtti politikája következményeként — elkésett a népi demokratikus átalakulás elvi problémáinak feldolgozásával. Csak 1945 májusában vitatták meg és fogadták el a párt új, a körülményeknek megfelelő politikai irányvonalát. A korábban félig politikai, félig szakszervezeti bázison működő szervezeti élet politikai pártszervezetekre való átépítése is nagy erőpróba volt. 1945 végére a párt kezdett felzárkózni a feladatokhoz. A XXXIV. kongresszus a párt programjává tette a májusban kialakított politikai irányvonalat. A párt vezetőségben döntő befolyást szereztek a baloldaliak, akik a munkásegység és a forradalmi átalakulás szilárd hívei voltak. A fejlődés azonban 1946-ban akadozni kezdett. A párt nem volt képes gyakorlattá tenni az új politikai irányvonalat, lemaradt a politikai kezdeményezésekben, pártépítési módszerei alig fejlődtek. Növekedtek a párt belső bajai és eg5nre nyíltabbá, egyre elviselhetetlenebbé váltak a lappangó formában kezdettől meglevő párton belüli ellentétek is. Ezek a belső harcok, továbbá a népi demokratikus forradalmi fejlődés 1947-ben nagy, és sok területen sikeres erőfeszítésekre ösztönözte a pártot. 1947 végén azonban a párt jobboldali vezetői kísérletet tettek a párt politikájának megváltoztatására. Ez a kísérlet megtört a bal- * Az SZDP irányzatairól és ideológiájáról szóló nagyobb tanulmány egyik fejezete.