Bővebb ismertető
ELMÉLET -
KULCSÁR KÁLMÁN
TÁRSADALMI MEGÚJULÁS - POLITIKA TUDOMÁNY
(Gondolatok az innováció problémáiról a nnagyar társadalmi gyakorlatban)
I.
1. Az innováció általánosan használt közgazdasági vagy műszaki fogalma viszonylag „egyszerű", lineáris összefüggést fejez ki: kutatás-fej-lesztés — technika — termelés —, esetleg értékesítés. A probléma ilyen kezelésében jó ideig fel sem merültek azok a tényezők, amelyek e lineáris összefüggést egyrészt társadalmi kontextusba helyezik, másrészt egyes elemeiben is társadalmi tartalommal töltik meg. A kutatás-fejlesztés eredményei technikai adaptációjának társadalmi folyamatként való értelmezése csak az utóbbi évtized tudományos vizsgálatai nyomán vált elfogadottá, bár távolról sem eléggé elteijedtté.'
Az innováció közgazdasági — és elsősorban a technikai újításra kimunkált — összefüggései is elvezettek a társadalmi elemhez.^ Még inkább így van ez, ha az innováció kifejezését általánosabban használjuk. Ebben az általánosabb fogalomban is kétféle értelmezés bújhat meg:
' A kutatás-fejlesztés társadalmi tényezőinek feltárásában a hazai tudományban az MTA Szociológiai Kutató Intézete játszott kiemelkedő szerepet, ám kutatásait rövid idő múltán partnerként és pénzügyileg is támogatta az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és néhány nagyüzem is elsősorban a nehézvegyiparban, gyógyszeriparban és az olajiparban. E kutatások eredményeit, majd a műszaki-közgazdasági gondolkodásra gyakorolt hatásukat is ismertető hazai szakirodalomra lásd Farkas [7].
^ Az intézmények kölcsönhatásban vannak a társadalommal. A társadalom által megkövetelt változás elindíthatja a vállalati innovációs stratégia kialakításának folyamatát, de a változást tervező vállalat számára a társadalom tűrőképessége, a központi irányítás és az infrastruktúra által teremtett feltételrendszer jelenti a terelőkorlátokat is. A társadalmi szükségletek és a feltételrendszer determinálják a vállalati stratégia kereteit. Minden valószínűség szerint leggyorsabban a legambiciózusabb stratégia fog találkozni a láthatatlan korlátokkal. (Lásd Szántó [21] 280. old.)
1955-ben született, Budapesten. Érettségi után öt félévet végzett a csepeli tanárképző főiskola magyar-történelem szakán. A hetvenes évek végétől részt vett a magyar demokratikus ellenzék munkájában; önálló gazdálkodó Dömsödön.
A Túlpartról (1979) című szamizdatkötet összeállítója. 1982-ben elhagyta az országot, és a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. 1988 és 1990 között az Irodalmi Levelek című periodika szerkesztője volt, Petri Györggyel és Tóth Gábor Ákossal. 1992-ben a kasseli documenta hivatalos programjához tartozó Piazza Virtuale egyik kölni szervezője volt. Ennek keretében tervezte meg és bonyolította le - Boris Nieslonyval - a The Virtual Diary című projektet. 1989-ben megalapította a Humane Gesellschaft für Geistige Nekrophilie nevű "pszeudotársaságot", amely azóta is számos művészeti esemény kiindulópontja. Jelenleg Kölnben él.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Törlesztés - kivezetés a Gólemből (2004), Nyolc perc (2007), Kreatúra (2009), Johanna (2011)
Díja
Bródy-díj (1997), Márai Sándor-díj (2011)