Politikatudományi Szemle 1998/3. [antikvár]

TANULMANYOK fii'íP liVi ; i ¦ V';. 'l ; "í ' ij'.i'u, - ENYEDI ZSOLT Pártrendszer és politikai konszolidáció BEVEZETES Politológusok gyakran hivatkoznak meglehetős büszkeséggel a pártok meghatározó szerepére a tömegtársadalmak kialakításában, a modern államok felépítésében és konszolidálásában. A kötelező fegyveres szolgálat, az adórendszer, az állami oktatás vagy az országos sajtó ugyancsak hozzájárultak a modern állam által definiált közősséghez tartozás érzésének kialakulásához, a helyi közösségek és az elszigetelt egyének nemzeti tudattal bíró polgársággá alakulásához, de a politikai közösségben való részvétel élményét elsősorban a pártrendszer közvetítette. Különösen nyilvánvaló a pártok hatása a társadalmi struktúra modernizációjára, a nemzeti identitás felépítésére és a társadalom integrálódására a harmadik világ országaiban. De a pártok azokban a plurális rendszerekben is a társadalmi integráció fontos letéteményesei, ahol valójában konfliktus-orientált viselkedésük révén egyértelműen felerősítették a társadalmon belüli feszültségeket. Az újonnan „beemelt" tömegek irányításával és követeléseik csatornázásával ugyanis még a rendszerellenes pártok is hozzájárulhattak a politikai rezsimek stabilitásához. A politikai horizont kitágulása a parokiális kérdéseken túlra, a bizalom (a polgártársakban és az államban), a demokrácia, a tömeges politikai részvétel, a rendszerstabilitás, a kifejlett politikai identitások és végül a pártpolitika - mindezek a jelenségek számos országban egyszerre, egymáshoz szorosan kapcsolódva jelentek meg. A legújabb demokratizálódási hullám (Huntington 1968) pártpolitikája ettől eltérő képet mutat. Nem mintha a pártok nem nyomták volna rá bélyegüket erre a hullámra is. Sőt, az előző hullámok tapasztalatai alapján, az 1970-es és 1980-as években a pártokat már egyértelműen a liberális demokráciák alapvető intézményeinek tekintették. Azt várták el tő- ,¦ ll. Ur . ''-i! il tv'l