Politikatudományi Szemle 1998/4. [antikvár]

TANULMANYOK CSIZMADIA ERVIN wjr;,- ! i' • Pártok és agytrösztök Think-tank szervezetek Nyugat-Európában és Magyarországon* Az 1998. évi magyarországi parlamenti választások sokak számára meglepő eredményt hoztak: a szocialista-liberális koalíciót Fidesz-vezette jobbközép koalíció váltotta fel. Az eredmények indoklását illetően nagyjából négy magyarázattípust különböztethetünk meg. Az első szerint az előző koalíció vereségét az elbizakodottság, a kormányon maradás biztos hite okozta. Kétségtelen, hogy a koalíciós pártok a maguknak tulajdonított makropolítíkaí (EU-csatlakozás, NATO) és makrogazdasági (gazdasági stabilizáció) sikerek alapján nemigen számoltak komolyan a választási vereséggel. A második magyarázat - ebből is adódóan - az, hogy rossz kampányt folytattak, azaz lényegében a folytonosságra helyezték a hangsúlyt, és nem vették észre, hogy a makromutatók javulása nem garancia az újraválasztásra. Harmadszor a koalíción belüli zilált állapotokat szokás említeni, illetve azt, hogy a kampány küszöbén számos konfliktus (például a székesfehérvári romaügy, a bős-nagymarosi vízlépcső ügye) terhelte az MSZP és az SZDSZ amúgy sem felhőtlen viszonyát. Végül a balközép koalíció leváltásának döntő tényezőjeként utalnak a jobboldal összefogására. Összefogás nélkül nem lett volna esélyük a jobbközép-jobboldali pártoknak kormányalakításra. A fenti magyarázatok lényeges összefüggésekre világítanak rá és meggyőző erejűek. Ebben a tanulmányban mégis másfajta megközelítéssel próbálkozom. Azt a hipotézist szeretném kifejteni - és amennyire lehetséges, igazolni is -, hogy a magyarországi választások kimenetelében kulcsszerepet játszottak a politikai agytrösztök, pontosabban az agytrösz- * Csizmadia Ervin tanulmányát vitaindító írásként közöljük, és a hozzászólások az 1999/1. számban következnek. 1 ' I ¦ I % ¦ • il 'ij i ' t