Politikatudományi Szemle 2004/1-4. [antikvár]

BIBO-DIJ 2003LÁNCZI ANDRÁSA politikai tudás'r1 I ^ ííMinden tudományágnak van egy önképe és mércéje aiihoz, hogy mit tekint tudásnak és mit nem. Vannak tudomán3^erüle-tek, ahol látszólag egyszerűbb a szakmai közösség helyzete, mert viszonylag jól definiálható mércék állnak a rendelkezésre. Egy fizikai vagy kémiai kísérlet dokumentálható, bárhol megismételhető, és a tudás mérhetősége azon alapul, hogy a megismételt kísérlet azonos eredményre vezet-e és viszonylag szilárd tudásegységhez juttatja-e a közösség tagjait. Egy-egy új felfedezés eUsmeréséül - ha az adott tudományterületen osztanak ilyen díjat - akár Nobel-díjat is kaphat valaki. Lehetnek persze viták arról, hogy melyik felfedezés nagyobb" vagy értékesebb", de a vita nem arról szól, hogy az adott teljesítmény nö-velte-e a tudományág tudáskészletét: ezt magától értetődőnek veszik, noha az értelmezésben nagy eltérések lehetnek, hogy vajon az elért sikernek mekkora a tényleges jelentősége. Kételyek mindig lesznek, mert tökéletes tudás nem lehetséges, ahogy megkérdőjelezhetetlen mércéje sincs a tudásnak - legalábbis a mai tudományfelfogás ezt vallja.Az igazán kiváló eredményekre azt szokták mondani, hogy áttörést" ért el az illető kutató vagy kutatócsoport. De lehetséges-e áttörést elérni a filozófiában vagy a politikatudományban? Ha létezne ezen a területen az előbb említett díj, vajon volna-e mércéje a Nobel-díj odaítélésének? A politikatudományban is léteznek díjak, de vajon ezek elérhetik-e a Nobel-díj tekintélyét? A művészetekben - például a filmművészetben - léteznek igen nagy tekintéllyel járó szakmai díjak. A társadalomtudományok területén azonban nagy presztízsű, nemcsak a szakmai közösség által nagyra becsült díjak nincsenek. Ennek persze nem biz-* A Bibó-díj átadásán elhangzott előadás bővített változataij't- rWi