Trianoni Szemle 2009. július-szeptember [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ezt is megértük. TRIANON nem tartozik a tabuk közé. Már jó néhány éve lehet róla beszélni, bár gondolom, ma is vannak olyanok, főként fiatalok, vagy fiatal felnőttek, akik nem tudják, mit jelent ez a szó, hogy Trianon, s ha esetleg tudják, fogalmuk sincs arról, hogy ez a szó lényegében mit jelentett, miért sápadnak bele egyesek, másoknak miért lehetett vörös posztó, olyan téma, amelyről jobb hallgatni, mert sokak érzékenységét sérti. Mikor ezt írom, nemcsak a „Trianon" alkotóira és haszonélvezőire gondolok, a franciákra, az angolokra, a csehekre, a szlovákokra, a románokra vagy éppen az érzelgős Woodrow Wilson Amerikájára, hanem azokra a hazai magyarokra, akik vagy azért, mert nagyon sokat tudnak, vagy éppen ellenkezőleg, mert oktatóik a tudatlanság boldog állapotában tartották őket, megvető fölénnyel hárítják el maguktól a provokatívnak tartott szót, s legszívesebben, mint fölöslegest, kitörölnék a magyarság kollektív emlékezetéből."