Tudományos szocializmus Tomus XVI. [antikvár]

Az 1973-as szeptemberi fasiszta puccs után a chilei hadsereg a nemzetközi figyelem és történetkutatás homlokterébe került. A puccsot megelőző időszakban a chilei fegyveres erőkkel kapcsolatban számos polgári mítosz élt, melyek azt sugallták, hogy ez a hadsereg a "kaszárnyák falai" között fog maradni. E mítoszok még a chilei és a nemzetközi baloldali erőkre is hatottak. 1973 azonban véresen leszámolt ezzel a feltételezéssel. A fasiszta hatalomátvétel okainak elemzése politikailag szükségszerűvé vált: miért, és miért éppen ilyen fasiszta módszerekkel lépett a chilei hadsereg a politikai élet porondjára?A meginduló kutatások már viszonylag korán jelezték azt is, hogy a chilei fegyveres erők szerepét csak akkor lehet kellően értékelni, ha előtörténetét is feltárják. A chilei puccs előtti elemzések az Egyesült Államok II. világháború utáni erős katonai befolyását követték elősorban nyomon, s háttérbe szorult az a tény, hogy a XX. század első felében Dél-Amerika több országában jelentős német katonai hatás érvényesült. Erre hívja fel a figyelmet Clodomiro Almeida, az Allende-kormány egykori külügyminisztere is: "A chilei hadsereg a porosz hagyományok szerint nevelkedett, a Pinochet számított a katonák vak engedelmességére."