Történelmi Szemle 1981/4. [antikvár]

PACH ZSIGMOND PÁL A történetíró Molnár Erik* L Már több mint másfél évtizede, hogy eltávozott körünkből Molnár Erik; s a hitetlenséggel vegyült megrendülés - amire halálhíre döbbentett - még ma is gyakran úrrá lesz rajtunk. Nem tudjuk hinni, hogy a törhetetlennek látszó férfit - aki nem akart ismerni fáradtságot, betegséget — alkotóereje teljében elragadta a halál. Nem tudjuk hinni, hogy a kommunista tudóst, a hajlíthatatlanul vitázó marxistát, az éles szellemű és tiszta jellemű embert nem kereshetjük már fel a Történettudományi Intézet budai épületének igazgatói szobájában, vagy a pesti, Benczúr utcai lakás tágas könyvtárszobájában, ahol nap mint nap annyi órát töltött könyvei, kéziratai fölé hajolva - nem ismerve pihenést, vakációt, az elméleti munkából való kikapcsolódást. Mintha most is hallanánk rövid, olykor szinte pattogó, mégis bizalmat árasztó, rokonérzést, barátságot sugárzó szavait. Mintha most is hallanánk feszesen szabatos, célra-lényegre törő, híresen tömör mondatait. A jelen elevenségével tolulnak fel bennünk az emlékképek: egy-egy szuggesztív logikájú előadásának képei; a jelen frisseségével idéződnek fel bennünk az intellektuális élmény pillanatai, amelyeknek egy-egy újabb cikke, tanulmánya, monográfia-fejezete olvastán részesei lehettünk. S olyan sokszor élhettünk át ilyen pillanatokat, oly sokféle témának-kérdésnek Molnár Erik-i kifejtése nyomán! Mert Molnár Erik a társadalomfejlődés úgyszólván minden szférája felé éles szemmel, eleven izgalommal, bőven áradó invencióval fordult - s a társadalomtudományok egy sor ágazatában maradandót alkotott. Főként éppen a tudományos érdeklődés sokoldalúsága, teljességvágya tárul elénk érzékletesen tudományos munkásságából. A nagystílű, univerzális igényű, magával ragadó erejű marxista társadalomtudós-típusnak - eimek az immár sajnos kiveszőben lévő tudóstípusnak — Molnár Erik mintegy megtestesítője volt. S hozzátehetjük: társadalomtudományaink mai fejlődésének és jövőjének egyik kulcskérdése éppen abban áll: hogyan lehet a tudomány ágazatok és részterületek egyre inkább elmélyülő kutatása s mindinkább specializálódő-differenciálódó művelése mellett a komplexitást, az általánosítást, az átfogó szemlélet és a szaktudományi kompetencia egységét megvalósítani? Lehet-e ma vajon a Molnár Erik-í tudóstípust tovább örökíteni? Vagy inkább a különböző társadalomtudományi szakmák művelőinek - ma divatos szóval *Az 1981. november 27-én Kecskeméten tartott Molnár Erik-Emlékülésen elhangzott előadás. Az Emlékülést az MSzMP Kecskemét városi Bizottsága, Kecskemét város Tanácsa, a TIT Bács-Kiskun megyei Szervezete és az MTA Történettudományi Intézete rendezte. 1 Történelmi Szemle 1981/4