Történelmi Szemle 1997/3-4. [antikvár]

TELEPÜLÉSTÖRTÉNET ENGEL PÁL A Drávántúl középkori topográfiája: a történeti rekonstrukció problémája a középkori Magyarország topográfiájának rekonstruálása az egyik legérdekesebb feladat, amellyel történész valaha szembekerülhet. Akkor is érdekes, ha olyan területre vonatkozik, amelyet azóta nem ért számottevő pusztulás, ahol tehát a mai állapot a hajdaninak szerves folytatása. Ilyen esetekben is szép számmal találkozunk akkori forrásainkban olyan helységek nevével, amelyek a modem korban már nem léteztek, és emlékük legfeljebb helynevekben (lakott helyek, dűlők, vizek, hegyek stb. nevében) maradt ferm. Ezek kutatása is érdekes, de az ilyen, viszonylag érintetlen régiókban — mint a hajdani Magyarország és Szlavónia peremvidéke, valamint Erdély — a középkori topográfia rekonstrukciója ritkán ütközik komolyabb nehézségbe. A feladat akkor válik valóban izgalmassá, és egyúttal nehézzé, ha a településviszonyok kontinuitása valahol megszakadt, és a hajdani településhálózat elpusztuk, részben vagy teljesen. Ez mondható el az egykori török hódoltság gyakorlatilag egész területéről. A középkori és kora újkori helységek nevét itt is fenntartották — néha szinte hiánytalanul — oklevelek vagy török kori összefrások, de e helységek zöme eltűnt, gyakran nyom nélkül, és ma legfeljebb alapos kutatás után és további fejtörés árán rajzolhatok térképre. Ez a feladatot nagyon vonzóvá teheti, de persze csak azok számára, akik kedvelik a szellemi munkának ezt a fajtáját. A feladatnak van egy általános módszertani problémája, amelyet nem árt már az elején hangsúlyozni, mert noha látszólag evidens, felmerülni nemigen szokott. Röviden arról van szó, hogy egy középkori településhálózatot, amennyiben topográfiai kutatás tárgya, célszerű nem különálló pontok, hanem egymással határos mezők halmazaként értelmezni. Magyarán: kutatásunk tárgya ilyenkor nem pusztán a helység, hanem a helység a hozzá tartozó területtel („határával") együtt. Minden más összefüggésben, de különösen a gazdaság- és a politikatörténet szemszögéből, a települések pontként viselkednek, ennek megfelelően szabályszerű hálót alkotaak, amelynek az utak az összekötő elemei. Matematikailag az ezzel kapcsolatos problémák kutatása a gráfeknélethez áll közel, és akár egy piachálózatot, akár egy uralkodói itineráriumot próbálunk modellezni, az a helyes, ha a vásárhelyeket, illetve a tartózkodási helyeket pontonként, egy gráf elemeiként képzeljük el. Amikor azonban elpusztult területek topográfiájának rekonstrukciójával foglalkozunk, célravezetőbb, ha a gráfszerű hálót elfelejtve egymással határos mezőkben gondolkozunk, vagyis a feladatot — szakszerűen szólva — nem gráfelméleti, hanem topológiai problémaként fogalmazzuk meg. A különbség igen jelentős, mert a két különböző típusú feladat meróljen más hozzáállást, más gondolkodási metódust kíván. líi iVvíl^. M TÖRTÉNELMI SZEMLE XXXIX (1997)3^:297-312