Történelmi Szemle 2008/4. [antikvár]

BEREND T. IVAN Viták a 19. századi Európa gazdaságtörténetéről Ránki György halálának 20. évfordulójára* Korai lialálod 20. évfordulójára emlékezünk a mai napon. A gyorsan változó világban, s különösen az elmúlt két évtized forgatagos átalakulásai közepette sokszor ámulva és megdöbbenve veszem kézbe 25-35 évvel ezelőtt született írásaidat és csodálattal adózom változatlan értékeiknek, maradandóságuknak. Amin még halálos ágyadon is dolgoztál, bár teljesen befejezni nem tudtad, a IL világháború gazdaságáról csak halálod után megjelent munkád ott sorakozik a témáról írottak legjobbjai között, egyenértékkel a világhírű Alan Milward köteteivel. Diplomáciatörténeti tanulmányaid változatlan frissességűek és nélkülük aligha lehetne megérteni a modern kori magyar diplomácia történetét. Mintha ma írtad volna, olyan haszonnal forgattam és használtam tanulmányodat, amit az állam gazdasági szerepéről Michael Käser oxfordi kötetéhez írtál. Nem folytatom a sort, mert amit mondani szeretnék, az talán már ezek alapján is világos: mint történész, barát és ember változatlanul itt vagy velünk, akikkel együtt dolgoztál, s akik, új generációk fiaiként nem is ismerhettek Téged személyesen. Ha valaki, akkor én tudom talán legjobban személyes tapasztalataim alapján, mennyire egyedülállóan hatalmas tudásod volt, akár nyelvekről, elméled munkákról, akár az angolul, németül, svédül, franciául, vagy olaszul megjelent szakirodalom ismeretéről lett légyen is szó. Gyurikám, talán sohasem mondtam Neked, mert ilyesmiről mi soha nem beszéltünk egymással, de közös munkánk évtizedei során mindig csodáltalak és mintának tekintettem törhetetlen, egyedülálló tehetségedet, gyors kombinatív képességedet, matematikai és statisztikai tudásodat, végtelennek tűnő munkabírásodat, kiolthatatlan szomjadat a tudásra, s a tudás terjesztésére. Hadd mondjam ezt el Neked most, utólag, amikor már olyannyira világos, mit köszönhettem annak, hogy útjaink - melyek megdöbbentően hasonló síneken futottak, mielőtt még ismertük volna egymást - hatodikos gimnazistaként 1946-ban összefutottak, s az időtől együtt tanultunk, együtt készültünk vizsgáinkra, egy napon házasodtunk, egy évben születtek első gyermekeink (természetesen "Az előadás az Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett c. sorozatban, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjának kongresszusi termében, 2008. okt. 9-én hangzott el. (A szerk.) TÖRTENELMI SZEMLE L (2008)4:453-460