Történelmi Szemle 2009/3. [antikvár]

TANULMANYOK MOLNÁR ANTAL Pécs a raguzai kereskedelemszervezetben a 16. század közepén* A magyarországi liódoltság keresztény forrásainak kutatásában a római (szentszéki és szerzetesrendi) dokumentumok feltárása mellett talán a legnagyobb áttörést a Raguzai Köztársaság levéltárának (mai neve: Drzavni arhiv Dubrovnik) megszólaltatása jelentheti.' A raguzai ke-reskedó'k viszonylag csekély 14. századi előzmények után a 15. században telepedtek meg a Magyar Királyság néhány jelentős központjában, a török foglalás után pedig immár az Oszmán Birodalomban működő hálózatuk meghosszabbításaként és végpontjaiként jelentek meg Pozsegán, Pest-Budán, Pécsett és Temesvárott. Annak ellenére, hogy átmenetileg több szlavóniai és szerémségi településen is működtek, illetve szinte valamennyi oszmán-balkáni városban rendelkeztek érdekeltségekkel, kereskedőtelepet csak a fenti helyeken alapítottak. Magyarországi állomásaik sorsa eléggé változatosan alakult. Legjelentősebb központjuknak Buda és vele szorosan összekapcsolódva Pest számított, elsősorban mint a legerősebb balkáni kolónia, Belgrád magyarországi meghosszabbítása, ugyanakkor innen a 17. század elejére teljesen kivonultak. Másik székhelyük, Temesvár szintén Belgrád filiájaként működött, viszont földrajzi helyzetének és a régió oszmán-balkáni lakosságának köszönhetően szilárdabban illeszkedett a raguzaiak kereskedelmi rendszerébe, így a 17. században is továbbélt, sőt kereskedői megjelentek a környező városokban, például Szegeden is. A harmadik telep, Pécs az előző kettőhöz viszonyítva kérészéletűnek bizonyult. A török foglalás (1543) utáni évtizedben egy viszonylag dinamikus kereskedőgeneráció költözött a városba, tevékenységükről nagyjából egy évtizeden át vannak adataink. Ezt követően pécsi illetőségű raguzai kereskedővel csak elvétve találkozunk, bár a városban továbbra is maradtak érdekeltségeik és alkalmasint faktoraik is.^ * A dolgozat alapjául szolgáló előadás a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében rendezett Szakály Ferenc Emlékkonferencián hangzott el 2009. jún. 2-án. Kutatásaimat Budapest Főváros Levéltára és a Bolyai János kutatási ösztöndíj támogatásával végeztem. 1 Molnár Antal. Beszámoló a Dubrovniki Állami Levéltárban (Drzavni arhiv Dubrovnik) végzett kutatásaimról. In: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv. II. Bp. 2007. 416-425. 2 Molnár Antal: Katolikus missziók a hódolt Magyarországon. I. (1572-1647). Bp. 2002. (Humanizmus és Reformáció 26.) 47-74.; Uö: Egy raguzai kereskedötársaság a hódolt Budán. Scipione Bona és Marino Bucchia vállalkozásának története és dokumentumai (1573-1595). Bp. 2009. (Források Budapest Közép- és Kora Újkori Történetéhez 2.) (Sajtó alatt.) TÖRTENELMI SZEMLE L1 (2009)3:313-332