Történelmi Szemle 2009/4. [antikvár]

TANULMÁNYOK ERDÉLYI GABRIELLA A Dózsa-felkelés arcai: tabuk és emlékezet 1514 mítoszaiban Canimich Kelemen, bácsi egyházmegyés pap 1515. április 7-én a követlcezö kérelemmel fordult X. Leó pápához: „amikor egy katona mellett írnok volt Tamás [ ] bíboros seregében, s hadat hirdettek a hitetlenek ellen, ő tudatlanságában és mivel a kapitány maga nem merte, leveleket hamisított a keresztény magyar király és a főtisztelendő bíboros úr nevében a keresztény híveknek címezve [ ], hogy csatlakozzanak a hitetlenek elleni harchoz. Miután sok keresztény összegyűlt, [ ] a kapitánytól való félelmében, mivel másképp a halál veszedelméből nem menekülhetett, részt vett sokféle összecsapásban, harcban, fosztogatásban, megerőszakolásban, gyújtogatásban, laikusok és talán klerikusok megölésében, amelyet a kapitány seregével követtek el a keresztények ellen. Végül pedig, szintén a kapitány által erre kényszerítve, a seregből sok embert Temesvár alá küldött, ahol mindkét részről rengetegen meghaltak, és sok nemi erőszakot, fosztogatást és kihágást követtek el".' Kelemen pap bő fél évvel az események lezárultát követően vetette papírra történetét a Magyar Királyságot 1514 áprilisa és augusztusa között feldúló hadieseményekről, amelyet a történetírás azóta Dózsa-felkelésnek vagy parasztháborúnak nevez. Időben ő az első azok között, akik az elkövetkező évtizedben -1525-ig bezárólag - hivatalos kérelem formájában Rómában a pápa kegyelmét kérték amiatt, hogy a háborús eseményekben részt vettek. A szóban forgó 15 kérelmezőben közös, hogy a kérelmezés pillanatában valamennyien klerikusok, felszentelt papok vagy szerzetesek voltak, vagy azzá kívántak lenni. A legfelső kegyelemre a pápai hivatal által kibocsátott levél formájában mindenekelőtt kánonjogi státusuk helyreállítása érdekében volt szükségük, amelyen csorba esett azáltal, hogy a háborús öldöklésben vettek részt. A kollektív erőszak^ kutatói gyakran keresik a választ olyan kérdésekre, hogy mi motiválhatta az erőszakot elkövetőket, milyen társadalmi pozíció predesztinálhatott valakit arra, hogy részt vegyen egy felkelésben. Az 1514. évi fel- . 1 ' ' ' ¦r, i', 1 Archivio Segreto Vaticano, Sacra Poenitentiaria Apostolica, Registra Matrimonialium et Diversorum (= ASV SPA) vol. 59, fol. 72rv. 2 A „kollektív cselekvés, ill. a „kollektív erőszak" tekintélyes nemzetközi irodalmának és elméleteinek történeti áttekintésére és kritikai elemzésére Id. C/ar/c McPhail: The Myth of the Madding Crowd. New York, 1991. TÖRTÉNELMI SZEMLE LI (2009)4:461-480