Történelmi Szemle 2010/4. [antikvár]

Köszöntő Mi mással is jellemezhetnénk egy jeles születésnap alkalmával Szász Zoltán kollégánkat, mint a tájékozottság, fáradhatatlanság és szerénység egymásba fonódó tulajdonságaival? Közel öt évtízedes életpályája, ami eltéphetetlenül összefonódott a Történettudományi Intézettel, töretlenül testesíti meg mindezeket. Ez idő óta munkálkodik a dualizmus kori Magyarország és Erdély gazdaság- és társadalomtörténetének mind pontosabb és elemzőbb feldolgozásán. Cikkek, közlemények, tanulmányok, kötetek végeláthatatlan sora magyarul, románul, németül, ü-anciául és angolul, ezek a mérföldkövei az 1960-as évek elején indult útnak. Közülük is kiemelkedik a 20. század utolsó negyedszázadának legnagyobb szakmai és közéleti visszhangot kiváltott kollektív történeti feldolgozása, a háromkötetes Erdély története. E páratlan munka egyik szerkesztőjeként, Köpeczi Béla főszerkesztő közvetlen munkatársaként 1976-1987 között minden energiáját e hatalmas opus koordinálására, számos 19. századi fejezet megírására, koncepcionális és gyakorlati problémák tisztázására áldozta. Erdélyi gyökerei határozták meg azt az elkötelezettséget, mellyel figyelmét a munka sikerére, és mindenekelőtt arra összpontosította, hogy ez a mű ne növelje tovább a történelem értékelésében meglévő szakadékot, hanem éppen ellenkezőleg, a konstruktív szakmai eszmecserék ősztönzőjévé váljon. Olyan viták alapjává, ahol az eltérő (vagy éppen ellentétes) nézeteket képviselő szakemberek is megpróbálják megérteni és értelmezni egymás álláspontját. Akkor is, ha nem fogadják el azokat. Szász Zoltánt munkássága, Magyarország és Románia tudományos kapcsolataiban vállalt szerepe, és nem utolsósorban a mértékadó román történészekkel kialakult személyes ismeretsége a magyar-román történettudományi együttmííködés meghatározó személyiségévé tették. Ennek volt köszönhető, hogy sokéves szünet után 1990-től újraindulhatott, és a mai napig rendszeresen, magas színvonalon dolgozik a magyar-román történész vegyes bizottság. Szívós türelem, empátia és meggondolt, higgadt elkötelezettség jellemzi a magyar kisebbségek történetével kapcsolatos kutatómunkáját, publikációit, számos szakmai és közéleti fórumon végzett tevékenységét. Legyen szó az 1880-as évek román külpolitikájáról, a második bécsi döntés körülményeiről, román vagy magyar történeti mítoszokról, résztanulmányai csakúgy, mint szintézisei (így a románok történetéről írott könyve vagy a Gergely Andrással közösen készített TÖRTÉNELMI SZEMLE LII (2010)4:465-466