Történelmi Szemle 2013/2. [antikvár]

BARABÁS GÁBOR A pápai kiküldött bíráskodás Magyarországon a kezdetektől a 13. század közepéig Tanulmányunkban1 a pápai kiküldött bíróság működésének magyarországi jellemzőit mutatjuk be a kezdetektől 1241-ig. A kutatás konkrét eredményeinek felvázolása előtt azonban vessünk egy pillantást a delegált bíráskodás kialakulására, elméleti hátterére. Ezt indokolja egyrészt az, hogy a kérdés rendszerjellegű vizsgálatára eddig nem tett senki kísérletet magyar nyelven, másrészt így a magyarországi gyakorlat jellegzetességeit is könnyebb megragadni. Mindazonáltal e rövid összefoglaló nem törekedhet teljességre, csupán a további tárgyalás megkönnyítésére szolgál. Az elméleti háttérrel kapcsolatban elsőként megállapítható, hogy a rendszer alapja a peres felek folyamodványa volt, akik azzal a céllal fordultak a római Szentszékhez, hogy a pápai tekintély erősítse meg az adott ügyben született ítéletet. Ez egyrészt a pápaság 11. századtól meginduló belső reformjaihoz és az ezáltal kiteljesedő hatalmához, illetve univerzalisztikus igényeihez kapcsolódott, másrészt a közvetlen kapcsolat lehetőséget biztosított a rendes bírói szintek kikerülésére.2 így találkozott a pápaság, illetve a peres felek igénye.3 A rendszer széles körű kiteljesedése III. Sándor pápa személyéhez köthető. Ezt a megállapítást az is alátámasztja, hogy a Liber Extrában található 43 olyan dekrétumból, amely a delegált bírói intézményhez kapcsolódik (De officio et potestate iudicis delegati), 18 származik ebből az időszakból.4 A gyakorlat alapját a pápai 1 A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0029 Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pécsi Tudományegyetemen projekt támogatásával készült. 2 Vö. Matthias Schrör. Metropolitangewalt und papstgeschichtliche Wende. Mathiesen, Husum, 2009. 129-137.; Othmar Hageneder. Die geistliche Gerichtsbarkeit in Ober- und Niederösterreich. Von den Anfängen bis zum Beginn des 15. Jahrhunderts. Böhlau, Linz, 1967. 27.; Peter Herde: Zur Päpstliche Delegationsgerichtsbarkeit im Mittelalter und in der frühen Neuzeit. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 119. (2002) 22. 3 Harald Müller: Entscheidung auf Nachfrage. Die delegierten Richter als Verbindungsglieder zwischen Kurie und Region sowie als Gradmesser päpstlicher Autorität. In: Römisches Zentrum und kirchliche Peripherie. Das universale Papsttum als Bezugspunkt der Kirchen von den Reformpäpsten bis zu Innozenz III. Hrsg. Jochen Johrendt-Harald Müller. De Gruyter, Berlin-New York, 2008. 109-110.; Jochen Johrendt-Harald Müller: Zentrum und Peripherie. Prozesse des Austausches, der Durchdringung und der Zentralisierung der lateinischen Kirche im Hochmittelalter. 14. In: Römisches Zentrum i. m.14. 4 Müller, H.: Entscheidung i. m. (3. jz.) 110.; Uö: Die Urkunden der päpstlichen delegierten Richter. Methodische Probleme und erste Erkenntnisse am Beispiel der Normandie. In: Hundert Jahre TÖRTÉNELMI SZEMLE LV (2013) 2:175-199