Tudomány 1990. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

TUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOM Lábhajtásos helikopter A repülés történetében most először sikerült pusztán emberi izomerővel hajtott helikopternek a levegőbe emelkednie, repülnie. No persze a repülés némi túlzást jelent, inkább csak kisebb ugrásról van szó, vagy hogy egészen pontosak legyünk, a szerkezet rövid ideig lebegett a levegőben. 1989. december 10-én a Kaliforniai Állami Műszaki Egyetem hallgatói által épített, da Vinci III. névre keresztelt, 45 kilogramm tömegű eszköz 6,8 másodpercre 20 centiméter magasságba emelkedett. Ez elegendő volt ahhoz, hogy az Országos Repülőszövetség képviselője hivatalos repülési rekordként hitelesítse a teljesítményt. A műegyetemisták csaknem egy évtizeddel ezelőtt kezdték el az első helikopter megálmodójáról, Leonardo da Vinciről elnevezett vállalkozásukat. A da Vinci III. rotorja 30 méter átmérőjű, minden lapát végén külön légcsavar található, s ezeket egy kerékpáros működteti. A szerkezet kilenc kilogrammal könnyebb és stabilabb közvetlen elődjénél, amelynek két évvel ezelőtt többszöri nekirugaszkodásra sem sikerült a levegőbe emelkednie. Neal T. Sai-ki végzős hallgató, a da Vinci III. munkacsoport vezetője elmondta, hogy további jelentős újításnak számít a „sokkal erősebb kerékpáros" alkalmazása. A hallgatók remélik, hogy idén őszre sikerül megépítem a helikopter újabb és még tökéletesebb változatát. Végső céljuk, hogy elnyerjék a 25 000 dolláros Igor I. Sikorsky-díjat, amelyet az Amerikai Helikopter Társaság ajánlott fel azért az emberi erővel hajtott szerkezetért, amelynek először sikerül egy teljes percig három méter magasban lebegnie. (Scientific American) Csillagászati újdonságok Ez év januárjában 1700 csillagász gyűlt össze Washingtonban az Amerikai Csillagászati Társaság találkozóján, hogy értesüljenek, illetve beszámoljanak a csillagászat legújabb eredményeiről. A legnagyobb meglepetést talán az keltette, hogy a kozmikus háttérsugárzást kutató, tavaly november 18-án felbocsátott Cohe Explorer műhold (erről részletesebben lásd: Tudomány, 1990. március) máris pontos mé- rési eredményeket szolgáltatott a mindent kitöltő mikrohullámú és infravörös kozmikus háttérsugárzásról, amely feltételezhetően a Világegyetem kialakulását eredményező Ősrobbanás maradványa. Az adatokban az a legfigyelemreméltóbb, ami nem mutatható ki belőlük. A háttérsugárzás spektruma ugyanis nem tér el észrevehetően az ideális fekete test színképétől. Ez megcáfolja azokat az 1987-ben végzett megfigyeléseket, amelyek egyenetlenségeket véltek kimutatni a háttérsugárzás színképében. A Cohe nem találta nyomát azoknak a fiatal Univerzumban létrejött anyagcsomóknak vagy ott bekövetkezett robbanásoknak sem, amelyek megmagyarázhatnák a Világegyetem jelenlegi csomós szerkezetét. Amint a Cobe folytatja az adatok gyűjtését, a mérések pontossága a tízszeresére fog javulni. Ha ilyen pontossággal sem lesznek kimutathatóak az anyagcsomók, akkor a kozmológusoknak el kell vetniük a galaxisok kialakulására vonatkozó jelenlegi elméleteik zömét. Időközben gyűlnek a bizonyítékok arra, hogy a Világegyetem tele van óriási méretű, bonyolult szerkezetekkel. Alan M. Dressler (Camegie Intézet, Washington) és Sandra M. Faber (KaU-fomiai Egyetem, Santa Cruz) feltérképezte a galaxisok áramlását, a korábban felfedezett „Nagy Mozgató" környezetében. Ez a déli égbolt jó harmadára kiterjedő óriási galaxishalmaz vonzza a Tejútrendszert és a környező galaxisokat. A két kutatónak most sikerült kimutatnia, hogy a „Nagy Mozgató" valóban létező objektum, s túlsó oldala is megfigyelhető. Ed Shaya (Columbia Egyetem) és R. Brent Tully (Hawaii Egyetem) megpróbálta kiszámítani a „Nagy Mozgató" tömegét, hogy megállapítsák, az objektum teljesen számot adhat-e a Tejútrendszer felé irányuló sebességéről. Megállapították, hogy a megfigyelt galaxisok csak a mozgás kétharmad részéről tudnak számot adni, és ezért felvetették, hogy esetleg létezhet egy még távolabbi, még nagyobb galaxiscsoport, amely értelemszerűen a „Még Nagyobb Mozgató" nevet kapta. Különösen érdekes, sőt elgondolkodtató felfedezésről számoltak be T. J. Broadhurst (Durhami Egyetem, Nagy-Britannia) és munkatársai. Bizonyítékokat gyűjtöttek arra, hogy a galaxisok sűrűsége a belátható Világegyetem leg- nagyobb részében szabályosan változik-a sűrűsödési helyek ugyanis egymástói 400 milhó fényévre vannak. Ma még teljesen ismeretlen az a mechanizmus amely ilyen hatalmas méretű, rendezett szerkezeteket hozhat létre. Egy másik meglepő beszámoló egy kettős kvazár felfedezéséről szólt. Eddig a legtöbb megfigyelt kvazárpárt annak az optikai hatásnak tulajdonították, amely egy távoli, nagy tömegű galaxis mellett bekövetkező fényelhajlás eredményeképpen jön létre; ez az úgynevezett gravitációslencse-jelenség. Az Űrtávcső Tudományos Kutatóintézetének Georges Meylan vezette kutatócsoportja most beszámolt az első valódi kenős felfedezéséről. Úgy tűnik, hogy a két égitest a Földtől azonos távolságra, mintegy 12 milliárd fényévre van, a közöttük lévő távolság viszont 100 ezer fényév, vagyis a Tejútrendszer átmérőjénél kevesebb lehet. A két égitest rendkívüli közelsége arra utal, hogy gravitációs kölcsönhatásban állnak. A mai elméletek alapján elképzelhető, hogy bizonyos típusú galaxisok közeli találkozása „kapcsolhatja be" a galaxisok magjában születő kva-zárokat. Meylan arra gondol, hogy a most felfedezett pár egy ilyen találkozó nyomait viseli, így „egyszerre két kvazár születésének lehetünk a tanúi". Közelebbi házunk táján is találtak újdonságokat a csillagászok. Leo Blitz (Marylandi Egyetem) és Dávid N. Sper-gel (Princeton Egyetem) például elveti azt az évtizedek alatt kialakított képet a Tejútrendszer szerkezetéről, mely szerint csillagrendszerünk spirálkarjai a rendszer közepén lévő, gömb alakú, csillagokból álló magból indulnának ki. A kutatók megállapították, hogy a centrális tartomány alakja sokkal inkább rögbilabdára emlékeztet. Eszerint a Tejútrendszert nem a spirális galaxisok osztályába kell sorolni, hanem a küllős spirálok lágyabb változatának kell tekintenünk. (A küllős spirális galaxisok karjai nem a galaxis magjából, hanem az abból kinyúló küllő két végéből indulnak ki.) Hogyan keletkezhetett ez a szerkezet? E kérdésre az egyik lehetséges választ Debra Meloy Elmegreen (Vassar Főiskola) adta meg, aki a kölcsönható galaxisok egy különös, általa „szemszerűek-nek" nevezett osztályát tanulmányozza. E galaxisok azért kapták ezt a furcsa nevet, mert alakjuk szemgolyóra hason- lít. A kutatónő véleménye szerint ezek a galaxisok kozmikus fogalmak szerint rövid idő (talán néhány száz millió év) alatt nyugalmi állapotba kerülnek, és küllős spirális galaxisokká válnak. A Tejútrendszer közeli kísérőgalaxisai, a két Magellán-felhő a múltban gravitációs kölcsönhatásba léphetett galaxisunkkal. Elmegreen azonban elmondta, hogy mindeddig hiába próbálkozott az ilyen kölcsönhatások számítógépes modellezésével, nem sikerült a megfigyelt-hez hasonló, rögbilabdaszerű alakzatot létrehoznia. (Scientific American) Mohamed próféta fiának halála és egy napfogyatkozás „Allah az, aki felemelte az egeket látható támaszok nélkül, aztán felült a trónra és szolgálatra rendelte a Napot és a Holdat, mindegyik megszabott időre futja be [a pályáját] " (Korán, 13. szára 2.) Számtalanszor előfordult már, hogy a történészek csak körülbelül tudták behatárolni egy régmúltban lejátszódott esemény dátumát. Az ilyen bizonytalan időpont-megadás is fontos lehet akkor, ha a történészek vagy vallástudósok egy csillagászati látványosság leírását is tartalmazó adatot találnak. Természetesen az égi látványosságok közül csak azokat lehet a csillagászati kronológia segítségével kiszámítani, amelyek pontos ciklus szerint tűnnek fel. Ilyen szerencsés a helyzet a nap- és holdfogyatkozások, valamint a bolygóegyüttállások esetében, mivel ezek nagy pontossággal kiszámíthatók időben előre és visszafelé, akár több száz vagy pár ezer évre is. A csillagászok ezért segíthetnek egy-egy vita eldöntésében. A Biblia sok olyan csillagászati jelenség leírását tartalmazza, amelynek időpontjait már részben sikerült tisztázni. Ilyen például a Jézus születésének idején látható „betlehemi csillag" rejtélye, amely bizonyosan a Jupiter és a Szaturnusz i. e. 7-ben bekövetkezett háromszori együttállása volt a Halak csillagképben. Legközelebb ilyen háromszori együttállás csak 2238/39-ben lesz. Mohamed próféta egyik fiának halálát hívei összefüggésbe hozták egy akkori napfogyatkozással. A próféta ezt (helyesen) visszautasította, és kijelentette követőinek, hogy az égi események nem hatnak az emberek életére! Sajnos azonban arra vonatkozóan, hogy mikor születhetett ez a klsíia a prófétának, semmi adatot nem találtam. A szakirodalom ellentmondó a tekintetben is, hogy kitől és hány gyereke született Mohamednek. Találtam olyan adatot, hogy Khadi-dzsa nevű első feleségétől hat gyereke született, és ebből kettő fiú volt, de olyat is, hogy két gyereke született volna. Olyan változatot is olvastam, hogy a kopt nemzetiségű Máriától is született egy fia. Abban összhang van a szakirodalomban, hogy fiai még pici gyerekek voltak, amikor meghaltak. Muzulmán ismerőseim között sok olyan véleményt is hallottam, hogy szerintük Khadidzsá-tól egyáltalán nem született gyereke a prófétának, hiszen őt körülbelül negyven éves özvegyasszonyként vette el, tehát már nem volt igazán alkalmas a szülésre. (Magam is ezt tartom valószínűnek.) Ezeket az ellentmondásos adatokat sajnos nem tudtam tisztázni, ezért a csillagászati kronológiát hívtam segítségül. Véglegesen azonban még most sem sikerül tisztázni a kérdést, csak a napfogyatkozás dátumát tudjuk pontosan megadni, és nem azt, hogy kitől és mikor született a próféta kisfia. Ezek előrebocsátásával a következőket gondolom: Tudjuk, hogy Mohamed körülbelül i. sz. 570-ben született és mintegy 25 éves korában, 595-ben nősült meg. Khadi-dzsa (kb. 555-619) már negyven éves volt a házasságkötésükkor, hiszen tizenöt évvel volt idősebb a prófétánál. A próféta Khadidzsa haláláig nem vett más feleséget magához. Elméletileg tehát azt kell megtudni, hogy 595 és 632 között (ekkor halt meg a próféta) volt-e látható napfogyatkozás az Arab-félsziget közepén. Ha az említett fiú Khadi-dzsától született, akkor pedig az ő haláláig, tehát 619-ig érdemes napfogyatkozást keresni (feltéve, hogy igaznak vesszük a fennmaradt történetet és minden más életrajzi adatot). Ponori Thewrewk Aurél csillagásztörténésszel, volt tanárommal számítógépes programok segítségével a kérdéses időszakban csak öt olyan napfogyatkozást találtunk, amely Mekka környékén részleges fogyatkozásként látszott. Az első i. sz. 604. december 26-án délután volt, és körülbelül 80 százalékosnak látszott. Ekkor Khadidzsa már negyvenkilenc (!) éves volt. A fennmaradt történetből nem derült ki, hogy a kisfiú mennyi idős volt, amikor meghalt, ezért e dátumból csak annyit lehet megállapítani, hogy ekkortájt Khadidzsa már az ötvenedik évéhez közeledett. Elméletileg lehetséges a szülés ilyen korban is, de nem nagyon valószínű Gondoljunk csak arra, hogy ez az asz-szony mintegy 1400 évvel ezelőtt, és meleg éghajlatú területen élt, ahol az átlagosnál hamarabb öregednek a nők. Mai, modem korunkban sem jellemző, hogy közel ötven éves nők szüljenek, bár természetesen ez nincs kizárva. A kis történet úgy említi az esetet, hogy a próféta hívei sugallták, miszerint a gyerek halála összefüggene a napfogyatkozással, csakhogy ekkor Mohamed még egyáltalán nem foglalkozott vallási kérdésekkel! A következő napfogyatkozás 613. július 23-án reggel volt, és szinte teljesnek - 94 százalékosnak - látszott, de ekkor Khadidzsa már ötvennyolc éves volt. Elvileg természetesen ez is számításba jöheme mint a keresett esemény, csakhogy a szakirodalom szerint a prófétának nem volt több felesége, amíg Khadidzsa élt. Fogadjuk ezt el (bár ez sem bizonyítható teljes biztonsággal)! Ugyanez vonatkozik a köveücező két időpontra is, tehát vagy nem ekkor született a fia, vagy Mohamednek mégis volt egy másik felesége is, hiszen Khadidzsa már aligha szülhetett a prófétának gyermeket ezekben az években. Ez a két részleges napfogyatkozás 616. május 21-én délelőtt, majd 617. november 4-én szintén délelőtt volt látható. Ezekben az években Khadidzsa már hatvan-egy-hatvankét éves lehetett. Marad tehát az a valószínilbbnek tűnő változat, hogy Khadidzsa halála után az egyik fiatal feleségtől születhetett a gyermekkorában meghalt fiú, és ekkor következett be az említett napfogyatkozás is. 619 után valóban van egy körülbelül 80 százalékos napfogyatkozás, mégpedig 620. szeptember 2-án délelőtt! A legvalószínűbb tehát ez az időpont. A 620. év mellett szólhat az is, hogy a próféta csak negyven éves kora körül, i. sz. 610-től kezdett vallási kérdésekkel foglalkozni. Tehát azelőtt ő is egy átlagos életet élő ember volt, és így nem volt semmi ok arra, hogy életével kapcsolatban bármilyen történetet feljegyezzenek az emberek az utókomak. Csillagász szemmel végezetül még annyit, hogy a Hidzsra-naptár kiinduló napjának vett, a Gergely-naptár szerinti 622. július 16-án valóban körülbelül egynapos volt a holdsarió, tehát a Hold fázisváltozásán alapuló naptár epochája (kezdete) helyesen van megállapítva. (Egyébként az 1990. évben a Hidzsra szerint 1410/11-et írnak.) „Mindenben jelek vannak egy olyan nép számára, amely használja az eszét " (Korán,2. szára 164.) SZOBOSZLAY ENDRE Szupravezető huzal A magas hőmérsékletű szupravezető anyagokból készített huzalokból csodálatos berendezések, például szupravezető motorok alkothatók, az ilyen huzalok előállítása azonban roppant nehéz. Nemrégiben Atlantában, Georgia