Tudományos közlemények [antikvár]

RÉVÉSZ MIHÁLYEgy műalkotásmodell elemzéseA műalkotás (még pontosabban a logikailag tételezhető műalkotás) ontológiai elemzése meglehetősen ritka mind a hazai, mind a nemzetközi filozófiai irodalomban, ilyen típusú monografikus feldolgozást pedig alig találni. Ebből a körből talán a sokáig méltatlanul mellőzött lengyel Román Ingarden kutatásai,^ valamint Lukács György monográfiája emelhetők ki maradéktalanul, bár ez utóbbi egy másik síkon mozog, inkább a művészet, illetőleg az esztétikum felől vizsgálódik.^ Ugyanakkor a műalkotás létezési módja, státusza, attribútumai évezredes problémát jelentenek, hisz már Arisztotelész Poétikájában és Metafizikájában megtalálhatjuk az első ilyen típusú problémafelvetéseket (vö. dünamisz és energeia; nusz poetikosz). Másfelől elsősorban a különféle strukturalista vagy strukturalista fogantatású megközelítések közül igen jelentős a Lotman- vagy Jakobson-féle műalkotás-felfogás: ez a szemiotikai jellegű felfogás azonban többnyire valamelyik közlési jelrendszer, valamelyik művészi ág, vagy olykor csupán valamelyik műfaj műalkotásfogalmát írja le egy-egy szempontból, tehát eredményei kevésbé általánosak vagy általánosíthatók.-''A műalkotás fogalmát egyéb szempontból érintő művek (az esztétika, a komparasztika, az irodalomelmélet területén) egy csoportjában jelentős, ontológiailag is értékelhető részmozzanatokat találhatunk, de ezeknek az áttekintése nem lehet egy rövid tanulmány feladata.'' Csupán arra szükséges rámutatnunk ezzel kapcsolatban, hogy további elemzéseinkben is következetesen műalkotásról, s nem művészetről beszélünk, megmaradva egy olyan konkrét totalitásnál, mely bár logikai absztrakció eredménye, mégis alkalmas bármely művészeti ághoz tartozó bármilyen műalkotás sajátságainak reprezentálására. Ezen sajátosságok közül elsősorban azokat keressük e tanulmányban, melyek igen szorosan összefüggnek a műalkotás létével, s melyeket előzetesen interpretációs jelenségeknek nevezünk.M. Sz. Kagan egy könyvében széleskörűen elemzi a művészet morfológiáját, s e könyv második részében a művészeti ágak differenciálódási szempontjai között említi a műalkotás és annak előadása közötti történelmi szétválást, melynek értelmében a művészeti ágak között megkülönbözteti az űn. elsődleges" és másodlagos" morfológiai típust.^ (Mivel itt hangsúlyozottan történeti kategóriáról van szó, természetesen a műalkotás előadása" igen tágan értelmezendő, nem egyszerűen a mai előadóművészet kategóriájának megfelelőjeként.) Szempontunkból az itt másodlagosnak" nevezett művészetek igen fontosak, hiszen az ilyen művészetek voltaképpen csak értelmezik a már meglévő műalkotásokat, a másodlagos" művészetnek nem felel meg önálló léttel bíró, objektiváló-dott műalkotás. A másodlagos kategória láthatólag rokonítható a Szigeti József által említett reproduktív művészetek kategóriájával: Reproduktív művészeteknek nevezzük azokat a művészeteket, amelyek nem képzelhetők el önmagukban, hanem más műalkotásoknak a reprodukálására, előadására szolgálnak." Ugyanitt Szigeti Marx nyomán arra is rámutat, hogy a reprodukció és a produkció bizonyos értelemben össze-