Turista 1967. január-december-1968. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

mma egy várost és tájat egyetlen §§ betű jelelemezhet, aWcor Sze-" ged ö, Debrecen e, Orosháza pedig tninden bizonnyal o lesz! A róna itt napíénytől ragyogó, a Gyo-párosi tó nádja susogó; sok az oJaj, a torony, a földgáz, motoir s a robogó; piacán sok liba gágog, és jóízű a hófehér cipó.Nézzünk szét a vidéken még megérkezés előtt, a város keleti határában emelkedő Dédenkö halomról! Tíz méteres sincs a magaslat, mégis száz kilométernél is messzibb síkot ölel át tetejéről a pillantás. Csak az új orosházi üveggyár három hatalmas kéménye mered magasabbra; a város templomai meg a Kardoshüt és Pusztaföldvár felől egészen a város tövéig jutott olajfúrótornyok fentről nézve beleolvadnak a látóhatár alján kéklő párába. Túl a városon, s a fú-rótomyote között is, végtelenbe nyújtóznak a barna földek. A 'halomtetö-ről maga a gazdag Alföld mosolyog ránk: itt mindenhol omlós, termékeny, puha föld van, s kő csak a Dédentóö nevében található nagy körben, messzi vidéken.Kilenc szélesre tárt kar módjára ölel. bele a tájba az Orosházáról szétágazó kilenc kivezető út. Az aszfalt-utak jegenye fasorai közt áramvonalas autók suhannak, de a szegélyároik partján már a magyar puszták virágait lengeti- a szellő. A város tágas utcái, egymást követő nagy terei napkeltétől napnyugtáig arany fényben fürdenek, a peremen épült családi házak kertlábai pedig szinte beleolvadnak a mezőkbe. Orosháza igazi alföldi város. Alföld" a neve terebélyes, évszázados központi fogadójának is, és a frisskeletű váiiosi ranghoz készült, szerencsés ízlésű új épületek a hatalmas gimnázium, a városi tanácsház, a Dózsa-lakótelep, a 400 ágyas kórház sem mondanak ellent a határtalanság és nyugalom levegőjét árasztó tájkeretnek. Felejthetetlen az alkonyati látvány; mintha az Alföld tengerébe merülne a Nap.Napbarnított komoly férfiarcok, jóízűen pergő vidéki asszonybeszéd, temérdek autó, motor, lovasszekér és kerékpár, mindenütt zsongás, nyüzsgés, zsúfolt üzletek; ez Orosháza piacnapokon. A város vonzása a Maros, országhatár, Körös és Tisza közti egész vidékre kiterjed. A forgalmas orosházi nagyállomásra kora reggel egymás után futnak be Szentes, Szarvas, Békécsa;ba, Mezőhegyes és Szeged irányából a vonatok; Mezőkovácsháza és Kaszaper felől a keslcenyvágányú motoros egészen a város közepéig robog; Csanádapácá-i-ól, Gerendásról, Szentetomyáról pedig autóbuszok hozzák be az utasokat. Megrakott garabolyokkal és szatyrokkal siet mindenki a piacra, aihol aztán föltárulkozik a termő Alföld csudálatos bősége. Télen a rengeteg hízó, tömött liba, aprójószág, kukorica és búza; nyáron százféle zöldség, gyümölcs, krumpli- és káposztahegyek, temérdek virág, tojás, tejtermék és megint baromfi a piac fő gazdagsága. Már egymagában ezért a piacért is érdemes idelátogatni! A déli órákban aztán, immár megköny-nyebbedett kosarakkal, hazafelé szállingózik a vidék népe, alkonyatra elcsöndesedik a város. A piacokat tisztára söiprik, 'kiürülnek az áruházak és italboltok, a tanyaiak .kikászálódnak a Diana" fürdőből, és bezárul az orosházi különlegesség számba menő ingyenes, langyosvizű, utcai zuhanyozóházikóíc ajtaja is. A piacos napnak vége. Messzire hangzik a kutyaugatás; kigyúlnak a lámpák, s a remegő fényű csillagok közt éji útjára indul a kisvárosi Hold.Forgalmas alföldi kisváros; eddig ez a kép bontakozott ki, egy" hát a sok közül?! Igen, ámde van még valamilye broSházánalc, ami tucatnyi tiszántúli kisvárosi társa közül magasra 'kiemeli. Gyopáros-fürdő ez, Orosháza munkás prózáját" kiegészítő édes idill". Termőföldek százezer holdjai közt nem termő" tó/ü-zér, nádas, park. Kánikulai vasárnapokon a forró, poros Orosházáról lám: csupa O! nagy- és kis-vasút, autóbusz, kerékpár viszi a városközponttól északnyugatnak alig négy kilométerre fekvő üdülő, kiránduló, nyaraló és fürdőhelyre a frissülésre vágyókat. A vasútállomástól a tóig rövid .sétaút vezet, mély árnyékú vén fák alján, madártrillától hangos kertek, ízléses villák közt Elragadó a kép: a fürdőépület möeött a felhőket tü'fcröző fényes, nagy vízfelület, túlsó partján a művész-szakszervezet kastélyszerű üdülőjével; a panoráma szegélyén sötétzöld, szellöborzolta nádas. A tó-fúzér hosszan elnyúló medencéje egykor Maros-ág medre volt, homokos lankákkal partjain; az egyik kiemelkedés a névadó Gyopár-halom. A tóparti étkező- és árusítóbódékat, vendéglőt, szállókat, üdülőházakat pank fogja közre. A kanyargó sétautak a két legnagyobb tó közti gyaloglhídhoz torkollnak. Erről tárulnak föl legszebben Gyopáros-fürdő változatos vízi lehetőségei: a nagyhozamú melegforrással táplált kádfürdő-sor és a folyton cserélődő termálvízzel megtöltött nagy beton úszómedence, a tóban elkülönített kavicsolt aljú fürdőkosár, végül a kristálytiszta, szikes-lágy, bő öblésű talajvízereldkel és csapadéldkal utánpótlódó Fürdő-tó hatalmas úszóterülete.Sátortáborozás, horgászás, parki andalgás, esti csónakázás a tó fölött rezgő cigányzene bűvöletében: még ezeket az örömöket is nyújtja Gyopáros-fürdő, amelyet egyes rajongói a kicsi-kedves tiszántúli Balaton" hasonlatával is magasztalnak.Aldobolyi Nagy Miklós