Turisták Lapja 1941. január-december [antikvár]

Trianon keleti határainak megbontásával nemcsak Erdély magas hegyvidékeinek egyrésze vált hozzáférhetővé a természetjárók számára, hanem emellett olyan középhegyek is visszatértek, melyek bűbájos és vadregényes tájképeinek megismerése ezidőszerint részünkről felfedezésszámba megy. Egyrészt azért, mert azok korábban is kívülestek látogatási körünkön, másrészt azért, mert 26 év óta új nemzedék nőtt fel, ennek pedig fogalma sem lehetett némely, tőlünk eddig elzárt természeti kincsünkről. Természetjáróink soraiban számosan akadnak, kik - egészségi vagy egyéb okokból - lemondanak a sok fáradsággal és sokszor veszéllyel járó magashegymászásról, megelégszenek a középmagasságú hegyvidékekkel. Ez annál érthetőbb, hiszen a lomberdő borította magyar középhegyek elbűvölő alakzatához, a magyar ég csodálatos kékségéhez és a honi napsütés páratlan fény- és színhatásaihoz hasonlót hazánkon kívül sehol sem találhatunk. A mi középhegyeink annyi regényességet és szívet derítő melegséget árasztanak magukból, hogy nem csoda, ha sok a rajongójuk. Ezekhez a gyönyörű középhegyekhez sorolhatjuk az Alföld északkeleti szélén elhelyezkedő szilágyvármegyei hármas, egymásbakapcsolódó hegycsoportot: a Bükk-, Réz- és a Meszeshegységet. A mai Alföld helyén valamikor magasan kiemelkedő hegyes-völgyes felföld terült el. Ez az állapot akkor változott meg, mikor ez, a földtanban Tisiatömeg név alatt ismert terület lesüllyedt és helyét nagy belső medence foglalta el. Ezt víz töltötte meg, beltenger, mely később kiszáradt. A lesüllyedt Tisiatömb peremeit a lesüllyedéskor hatalmas vulkánsor lepte el, mely a lesüllyedés folytán keletkezett Kárpát hegylánc lábai körül helyezkedett el, a Bakony tói az Erdélyi-medencéig vonuló félkörben. De a Tisiatömbből is maradtak kiemelkedő alacsonyabb hegységek, melyek részben sziget formán emelkednek ki a síkságból és dombvidékekből. Ezek a Tisiatömbből visszamaradt ú. n. röghegyek, összefonódva a vulkános peremhegységgel, az Alföld körül alacsonyabb belső gyűrűt alkotnak, szemben a mögöttük feltornyosuló Kárpátokkal. Azokat a nagyon különböző felépítésű hegytönköket, melyek az Alföld keleti szegélye mentén azt az Erdélyi-medencétől elzárják, Keletmagyarországi-szigethegység névvel illetjük. Ennek a Szigethegységnek északi részén húzódik az a fenti három hegység, melyről ez alkalommal megemlékezni kívánunk.