Új Dunatáj 2005. június [antikvár]

Részlet: Ferdinandy György A SZEITZ-VILLA NEM ELADÓ Ott állt ma is a helyén. Két óriási hársfa lombja takarja, de jól látszik így is a balkon üvegfala, a jégverem a konyha ablaka alatt. Előtte, a dísznövényeket már fojtogatja a gaz. A tiszafa körül, vad csomókban, lila orgona. Az ösvény most is keresztülvág az udvaron. A szolgalom hosszabb életű, mint az ingatlanok. Néha még most is áthajt rajta egy limuzin. Áthajt, és megáll. - Kié a ház? - kérdezik. Vagy: eladó ez a rom? A szomszédok kijönnek, várnak. Mert a bokrok mögött apró, barátságos házak sorakoznak. Konyhakertek, muskátlis ablakok. - Nem eladó! - kiabálják az öregek. Visszajönnek a tulajdonosok! Ők még emlékeznek rá, hogy mi van túl a falakon. Égigérő mennyezet, magyarázzák. Az ajtók duplaszárnyúak. A konyha a legkülönösebb az egészben: egyetlen óriási szála, a tűzhely pedig nyitott. Szeitz úr furcsa ember.