Útjelző 1996. július-szeptember [antikvár]

rr ÚTJELZŐ Alagútból a napfényre Kedves Ifjú Barátunk! T^lán már te is a vakációdat töltöd, de látod, Isten nem megy szabadságra. Ő minden nap kész hozzád szólni, csak rajtad múlik, akarod-e. Néha Isten sötét alagutakba engedi az életedet, hogy késztessen téged a Hozzá fordulásra. A körülmények nyomasztanak, félsz valamitől. Ilyenkor bátran fordulj Hozzá. Nem szégyen kicsiségünket Neki megvallani. Sőt, csakis így lehet részünk az Ó erejéből, biztatásából vagy tanácsából. A nyári szünidő legyen alkalom neked arra, hogy többet figyelj Isten szavára, kérdezd Öt minden dolgodban. Kérdd Ót, hogy abból a hosszú alagútból is vezessen ki a napfényes útra, amely eddig a nélküle való életedet jellemezte. Kérj olyan szívet tőle, amely mindig készséggel figyel Rá, amely alázattal megadja magát, ha ítéletet hall az Ő szájából. /h \Nem tudtam hogy ennyi minden Azért van ez a füzet a kezedben, mert Isten új szívű, erős jellemű hívő életre hívott el téged.