Utunk 1935. szeptember 15.-1936. június 15. [antikvár]

Részlet: Mint egy modern riporter, olyan közvetlenül, könnyedén és szemléltetően irta le Szent Máté evangélista Urunk színváltozásának lefolyását. Szent Pétertől kapta hozzá az adatokat, aki pedig szereplője, szemtől-szembe való szemlélője volt ennek az esetnek. „... Jézus maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét és fölvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük. És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek mint a hó. És íme, megjelenének nékik Mózes és Illés, beszélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram! jó nekünk itt lennünk . (Máté 17. 1-4.) Tizenkilenc századon keresztül százezrek és milliók olvasták e sorokat. Nem azzal az eseményéhséggel falták betűit, amely csak érdekességet, a mindennapi élet taposómalmából kiütköző szenzációkat akar. Ők mintát kerestek benne, melynek vonásait, színeit kialakíthatják életük Isten égi fokára készülő képükben. Az imádkozó Jézust szemlélték, akinek színe „elváltozott" és kialakították nyomán az imádkozó embert, akin vakítóra átfehéredik az Isten felé izzásban a föld sáros barnasága. A szentekkel társalgó Jézust látták benne és nyomán ők is elfordultak a föld törtetésben izzadtszagú embereitől és a gloriolás eszmék társaságát választották gondolatuk tárgyául...