Utunk 1936. szeptember 1.-1937. június 1. [antikvár]

Részlet:A születésnap az embernél mindig örömnap-számba megy. Az emberek nagy általánossága nem követi Jób pesszimizmusát és nem mondja: Veszszen a nap, melyen születtem, az éj, melyen mondták: Fiú fogantatott'1 (Jób 3, 3). Ha a földi életet tekintjük egyedül, egyeseknél igaznak és megokoltnak látszanék Jób keserves panasza, mert mintha csak fájdalomra és szenvedésre születtek volna. Az emberek nagy sokasága azonban, még a szegény is, örömnapnak tekinti, mikor ember született a világra'1 (Jn. 16, 21). Az örökkévalóság perspektívájába beállítva pedig, a megváltás isteni ajándékát feltételezve, minden tekintetben örömnap a születésnap. Hiszen alapját képezi Isten minden egyéb jótéteményeinek égen és a földön. Csak arra nézve, aki konokul visszaél Isten kegyelmével, áll Krisztus rettenetes szava: Jobb lett volna, ha nem született volna az az ember" (Mt. 26, 24). A világi ember azonban túlzott jelentőséget tulajdonít a születésnapnak földi vonatkozásaiban, mert számára csak a földi élet bír értékkel, múló javaival. Amint a halál napja számára az utolsó", a vég", melyen túl csak a megsemmisülés réme mereszti rá kérlelhetetlen, gyilkos tekintetét, úgy a születésnap számára a rövid földi boldogság bölcsőjét jelenti. Egészen különös értelemben és egyedülálló módon örömnap Szűz Mária születésnapja.