Utunk 1940. szeptember-1941. június/1941-1942. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a VII. évfolyam 1. számból: Nemrég a tiroli Alpokban jártam. Kedves, idilli világ, fölséges hegyvidék, ahol a sejtelmesen zizegő fenyőerdők, virágos rétek, kristálytiszta patakok, haragos sziklák, vad vizesések, csillogó gleccserek, káprázatos fehérségű hófedte hegyormok és bércek a nyárdéli napsütésben állottak s ahová a távoli völgyekből enyhe szellő szárnyán hullámzó rezgéssel felhatoló harangszó zengése, egy-egy tehénkolomp méla csengése ünnepi zene, felséges Istent dicsérő dallam voltak a természet néma csendjében. Bármerre haladtam az egyre emelkedő keskeny ösvényeken, kőgörgeteges hegyiutakon, lépten-nyomon találkoztam a felfeszített Krisztus képével.