Utunk 1942. október 1. [antikvár]

Részlet:"Háború van. Valahol Oroszországban édes apák, férjek és testvérek állják keményen a szörnyű vérzivatart. itthon pedig az aggódó, a féltő szeretet virraszt és szövi hőseiről legendás álmait. Mennyi simogató gondosság beszél ma a tábori levelezőlapok könnyes szavaiból, amelyek szeretnék körülölelni a messzi idegenben küzdő hősöket! Mennyi egetverdeső könyörgés száll ma a gondviselő Isten trónusa elé, hogy óvja és oltalmazza meg katonáikat! És hányszor sír fel az imádságba kapaszkodó emberi tehetetlenség, amikor ígéri: "Imádkozom érted!..."Valami azonban hiányzik ebből a másokért való, megható törődésből, ebből az imádságos segíteniakarásból, ebből a fohászkodó könnytengerből..."