Magyar Vadászlap 2001-2002. január-december [antikvár]

BOLDOG ÚJ ÉVET!Boldog új évezredet kívánok mindenkinek, az egész világnak nemre, fajra, vallásra tekintet nélkül, És élményeket, felejttietetlen emlékeket, vadászsikereket kívánok a vadászoknak , terűlete-seknek és terület nélkülieknek, puskával vagy anélkül vadászóknak. Ijjság-irói pályám során sokszor próbáltam kideríteni: mit jelent az emberek számára a boldogság.,., mitől boldog általában és manapság egy vadász?!Ne várják tőlem, fiogy válaszolok a kérdésre , mert nem tudom a választ, néha még azt sem tudom, amikor boldognak érzem magam, miből fakad, mi a forrása, mi motiválja a saját boldogságom. Honnan tudnám az Önökét, honnan ismerném az emberek, ráadásul a vadászok boldogságának összetevőit? Mennyi mindent kellene számbavenni, átvizsgálni, mérlegelni, hogy megközelítően leegyszerűsíthessük a vadászok boldogságának lényegét. Mi minden szükségeltetik ahhoz, hogy kijelentsük vagy csak goridoljunk rá egy pillanatra: boldog vagyok.Nos, tegyék ezt meg helyettem. Ki-ki a maga módján, a saját életének ismeretében, a saját vadászati kultúrájának, vadászmivoltjának, világnézetének megfelelően. Tényleg tegyék meg , hogy foganatja lehessen minden jókívánságnak, mert én azt kívánom Önöknek, minden irónia és cinikusság nélkül, minden szépet és jót, mindent , ami megalapozza és be is teljesíti az Önök boldogságát. Ezt kívánom a gyerekeimnek, a barátaimnak és mindenkinek, akit szeretek és boldogsággal tölt el, ha viszont nekem is boldogságot kívánnak!Boldog ijj esztendótl Békét és egészséget! Megértést és szeretetet! Jó kedvet és örömöket! Sikert és elismerést!Jut eszembe: tettek az új év, az új évszázad, az új évezred első napjaiban valamilyen fogadalmat? Mert én tettem. Szokás vagy nem szokás, jó vagy nem ezt sem igazán tudom eldönteni, de amikor szilveszterkor felcsendül a magyar himnusz, nem szégyellem bevallani, elérzékenyülök és könnyes szemmel arra gondolok, mit ér az életem, mit tettem és mit nem tettem magamért és másokért. Aztán megfogadom, hogy., most kellene kifecsegnem a fogadalmaimat, de mégsem teszem. Nem titkosak, de ha elárulnám, ha leírnám még a végén be kellene tartanom őket. Szerencsére vagy pechemre: jócskán akadnának, akik be is hajtanák rajtam , és-nem biztos, hogy ettől olyan nagyon boldog lennék.Ne rontom el hát betarthatatlan ígéretekkel, soha meg nem valósuló tervekkel, elképzelésekkel a boldogságomat, szeretném, ha az esélyem, a szabadságom, a lelki békém és mit tudom még micsodám megmaradna. Önök se árulják el a fogadalmaikat, nyilvánosan meg még inkább ne fogadkozzanak!Azért lenne néhány ötletem, hogy kinek a fogadalmára lennék kíváncsi. Abban is biztos vagyok, nem lennék a kíváncsiak között egyedül. Ez már az ember, az emberiség tragédiája^ a kígyó kínálta tudás almája, amibe Éva és Ádám belekostolt, beleharapott , és ami miatt kiűzettek a Paradicsomból, az Édenből.Jézus Mária! Hová jutottam, hová kalandoznak el a gondolataim , pedig nem akartam mást, mint egyszerűen csak boldog új évet kívánni minden kedves ölvasónknak. Maradjunk, hát ennyiben , aztán meglátjuk, ha meglátjuk, mit hoz számunkra ez az új év és az évszázadból annyi, amennyit ^ . , | ' f még élünk és ameddig {/-Vtf^fct- Cr^'-v.^t^ még vadászhatunk.főszerkesztő'Több figyelmet az apróvadnak!VADASZLAP:-Nem kerülhető meg a kérdés, hogy végül is miért kellett egy új, civil vadászati szervezetet létrehozniuk? KANIZSAY GÁBOR;-Érdekes, bár manapság nem is furcsa, hogy valakinek valami ilyesmi juüiat az eszébe. Leszögezem, nem valakik ellen, hanem valamiért alakult ez a szervezet, amely a szűkebb szakterület azon résztvevőit igyekszik soraiban látni, összefogva a magán, állami és vadásztársasági szektorban tevékenykedőket, akik érdekeltek abban, hogy képletesen szólva kivegyék a gépet végre a mélyrepülésből Tenyésztők, vadászatszervezők, vadgazdák, kutatók, azok. akik nem tudják, és nem akarják tudomásul venni az olyan sokat hangoztatott sajnálatos körülményeket". Miután elég régen foglalkozom külkereskedelemmel, tudom és tapasztalom, hogy az Európai Unióban. ahová mi is hamarosan tanozni fogunk, egyes tagországokban milyen eredményesen és jól végzik az értékesítési célú apróvad gazdálkodást. A vadgazdálkodás és vadászat ugyan szorosan összefügg, de mégis más jellegű feladatokat ad. Koránt sincs ma ezekben a kérdésekben egységes szemléletünk, és nincsenek túl sokan azok sem, akik átfogóan látnák a helyzetet, felülemelkedve a lokális kérdéseken. A megoldás nem tűr halasztást, és ez egy civil szerveződéssel oldható meg. Optimizmusra az ad okot, hogy a nem mindig barátságos, jogi és közgazdasági környezetben mégis akad jó néhány sikeres magánvállalkozás. Létezik hazánkban - ha nincs is leírva - egy szellemi erő, számtalan értékes szakmai tapasztalatból merítve, amelynek mentén már ma is rendkívül sokat lehetne tenni az ügy érdekében. És mivel másokra nem igen számíthatunk, saját magunkat kell kirántani a süllyedő ingoványból. Más ezt nem teszi meg. VADÁSZLAP:-A hazai vadászok lúl-nyomórészt apróvadra vadásznak, így mindenképpen jó hír, ha a szakterület sikeres művelői a képességeiktől elvárható szinten igyekeznek tenni valamit a jobbítás szándékával. Az új évszázad kezdetén milyen jövőt jósol a magyar apróvad-gazdálkodásnak?KANIZSAY GÁBOR:-Felelőüen jóslatokba nem bocsátkozom, de meggyőződésem, hogy ez jórészt rajtunk múlik. A jövőnek szerintem - két fő kérdése van. Az egyik, hogy lesz-e pozitív változás, lesz-e vad, amivel egyáltalán lehet majd gazdálkodni? A másik, hogy tudunk-e az általános természetvédelmi törekvésekkel együtt élni? Magyarán, el tudjuk-e magunkat a közvéleménnyel fogadtatni?Ha ugyanis nem teszünk semmit, és így haladunk tovább, eltűnik az apróvad, és nem lesz a legtöbb magyar vadásznak semmiféle vadászati lehetősége. A külföldieket nem kell különösebben félteni, ők megoldják a maguk gondját, a világ pedig nagy, számtalan vadászati célországgal. Ahogy ma pótoljuk a vadászati lehetőségeket - dobálós fácán, trambulinos réce - egyfajta kollektív öngyilkosság, mert a közvélemény haragja előbb-utóbb elsöpri. Erre számtalan nyugati példa van. Hosszútávon az sem tartható, hogy a társaságok a nevelt fácánt a külföldieknek eladják, aztán a végén egyszer magukA Hunnia Vadgazdálkodási, Kereslcedelmi és Idegenforgalmi Kft. fonyódi tulajdonos ügyvezetőjét a közelmúltban választották meg az új vadászati civil szervezet, a Magyar Apróvadgazdálkodók Egyesülete elnökének. A 46 éves erdőmérnök négy nyelven beszél, és több évtizede foglalkozik vadászati külkereskedelemmel, vadászatszervezéssel. Tevékenysége azonban korántsem korlátozódik csupán vadászatközvetítésre, túlnyomórészt a saját vadászterületein cége teremti meg az árualapot a külföldiek által elvárt minőségben, olyan helyeken és megyékben, ahol a fácán-gazdálkodás-nak helyi gyökerei, hagyományai nagy mértékben hiányoznak. Sikeres magánvállalkozónak ismeri mindenki, mégis igazi közügynek tekinti vállalt tisztségét.dolgoznak az egyesület pontosított céljain, amelyben éppen a gyakorlati tennivalókra tesszük a hangsúlyt.VADÁSZLAP: - Az elmúlt évtizedben folyamatos leépülés tanúi lehettünk. A kezdeti eufória nyomán olyan jóslatok láttak napvilágot, hogy a vegyszerezés és a láb-lanagyságok csökkenése, az ugorolás, a változatosabb növénykultúrák jelentős élőhelyi javulást hoznak, majd mindezek jobbára bekövetkeztek, ennek ellenére az apróvad helyzete, ha még talán nem is válságos, de mindenképpen kedvezőtlen tendenciájú. Ön mivel magyarázza? KANIZSAY GÁBOR:-A kérdés sokrítű, de most, ebben az időszakban, például néz^ zen mindenki körül! Mi van a határban, amely a kritikus három téli hónap alatt biztosítja a megfelelő búvóhelyet, táplálékot, és a túlélést? Igazából intenzív mezőgazdasági környezetről már nem lehet beszélni, még sincs apróvadnak meg a lehetőségekhez képest sem a megfelelő élőhelye! Tisztelet amiak a rendkívül kevés kivételnek. Ma is, ha vadföldről esik szó, mindenki csak a szarvasra, vaddisznóra gondol, holott ennél sokkal nagyobb jelentősége van hazánkban az apróvadnak, mind gazdasági, mind vadászati értelemben. Főként azért, mert ma a lehetőségeinknek csak a töredéke van kihasználva, számtalan alkalmas hely van az orszgban és az EU-csatlakozás után feltétlenül egy ütőképes altematív hasznosítási mód lehet minden olyan területen, ahol más tevékenység számottevő hasznot nem hozhat, Itt rendkívüli szerepe ván a humán oldalnak, a szakmai tudásnak. Személyes tapasztalatokat szereztem mindezekről Anglir ában, Spanyolországban, ahol magánvállalkozásban folyik az eredményes, árutermelő jellegű vadgazdálkodás. Az EU-színvonal kétségkívül magas, de meggyőződésem, hogy el lehel érni, sőt adottságaink alapján vidáman le is lehet körözni őket. Persze ez nem megy magától, mindezekért sokat kell tenni. Nálunk pedig az alulfizetett vadőröknek mindig akad más, fontosabb" dolguk, hiszen a családját mindenkinek el kell tartania. Éhbérért senkitől sem várható cl kemény munka, márpedig tudomásul kell venni, hogy az apróvad gazdálkodás kulcs szereplője a hivatásos vadász. VADÁSZLAP: - Természetesen néhány héttel a bejegyzés után részletes programot kérni, enyhén szólva túlzás volna. Mégis - akár egyfajta új évi kedvcsinálónak - lehet-e néhány sarokpontot megne-levadásszák. A terület többi részén pedig addig vadásznak, amíg mindenkinek meg nem lesz a kompetenciája, kiirtva, zaklatva a vad törzsállomány maradékát is!Találjuk közösen meg a természetes, vagy ahhoz közeli módszereket! VADÁSZLAP:-Hatósági betiltásra gon-dol, vagy az önkorlátozó, tikal megoldások híve?KANIZSAY GÁBOR:-Ez is eldöntendő kérdés, de bölcsebb dolognak tartom, ha elébe megyünk a dolognak, és etikai kérdésként kezeljük. Ezt követően kerüljön sor a megfelelő hatósági szabályozásra. Mihama-> rabb ki kell dolgozni a nem csak a szorosan vett szigorú vadászetikai kódexet, hanem a tenyésztésnek, a kibocsátásnak, az egész vadgazdálkodásnak az etikai normáit is. Olyanokra gondolok elsősorban, amelyeket a közvélemény is elfogadhat, nem kelt semmiféle megütközést. Végül is, egy sajátos idegenforgalmi ágazat is a vadászat, a vidékfejlesztés részévé kell válnunk. Ugyanúgy, mint más speciális ágazatoknak, mint például a bor- és lovas turizmusnak, amelyek teniletcn már jelentős előre lépéseket is láthatunk. Olyan vidékekre jut így el a külföldi vendég, ahova egyéb vonzó program hiján sohase jutna el! Sajnos azt kell mondjam, rendkívül lecsökkent a hazai eladható árualap, elsősorban annak minősége. Sok az új, kezdő gazdálkodó, aki kellő hozzáértés híján, nem tud élni a lehetőségeivel, ráadásul hiányzik a legfontosabb, a tőke, amely minden sikeres gazdálkodás alapja. Ma még megoldatlan a finanszírozás kérdése, és még hosszan sorolhatnám a gondokat, de végül is éppen a megoldás érdekében szerveződtünk. Az egyesületünk ismert szakemberei, a tudomány képviselőivel közösen jelenlegvezni a meglehetősen már lerágott problémahalmazból?KANIZSAY GÁBOR:-Tagszervezeteink részére mihamarabb felállítunk egy országos szaktanácsadó szolgálatot. A rendelkezésünkre álló tudományos kutatások alapján az érintettekkel tisztázni kívánjuk az eddig főként érzelmi alapokon kezelt ragadozó kérdést, Segíteni kívánjuk a finanszírozás ügyét is elsősorban az állami támogatások átcsoportosításának kezdeményezésével. Bevált módszereket javaslunk és adunk át az altematív termőföld hasznosításhoz, idegenforgalomhoz. Az EU-csatlakozás után nem lesz már jelentősége a ma még megkülönböztetett külföldi és belföldi vadász" kérdéseknek, A hazai kereslet folyamatosan emelkedik, így az árualap növekedésének számottevő akadálya nincsen. Miután az élőhely kérdésében megdőltek azok a pesszimista kifogások, amelyeket olyan sok évig hallgattunk, a humán oldal megerősítésén munkálkodunk, annak ellenére, hogy talán éppen ez a legnehezebben változó kérdés. Külön kell végre valóban választani az egyesületi életet a szakmai kérdésektől. Ki merem mondani, hogy a jelenlegi egyesületi konstrukció nem alkalmas a pia körülmények közötti eredményes dálkodásra. Azon a néhány helyen, ahoí-ezt valóban jól csinálják, ott ezt már régen különválasztották, és egy jólképzett gárda végzi a szakmai munkát, az egyesület pedig vadászik és éli az egyesületi életet, ápolja a vadászat hagyományait, fejleszti a vadászati kultúrát. Utóbbiak nem kevésbé fontosak, de a szakmai kérdésekkel nem szabad összekeverni. Magyarán, teszi mindenki a dolgát a legjobb tudása szerint, mint ahogyan ezt mi is szeretnénk. Nem tudom sem elhinni, sem elfogadni, hogy - a gazdasági kényszerpályák és ésszerűség talajáról soha el nem rugaszkodva, - nem lehet jó javaslatokkal bombázni a politikát. Jól összeszedett észérvekkel - szerintem - meg lehet téríteni a ma még idegenkedőket is. hiszen kézzel fogható, megmutatható sikerek nélkül politizálni sem igen lehet. így a vadgazdálkodás is hozzáértőbb kezekbe kerülhetne, és ez az egyesületi tagok vadászati lehetőségeinek növekedését is eredményezni fogja. Persze ennek - mint mindennek ami jó szórakozás - ára lesz. Meg kell fizetni. A szinte ingyenes vadászati lehetőség az, hogy a kompetencia fedezze a vadászat költségét, vissza már nem fog jönni. Meg kell találnunk boldogulásunk útját. Kulcsszerepe lesz a jövőben lassan kialakuló, a vadgazdálkodás eredményeiben is érdekelt földtulajdonosi rétegnek. Mert az apróvad gazdálkodással egyes, kedvező esetekben, hektáronkém az ."iO-óOOOO forintos árbevétel is elérhető, amely kedvezőtlen termőhelyen meghaladhatja a mezőgazdasági művelésből származó bevételt is! Vadgazdálkodási célra ma már egyes helyeken a bérbeadásból származó hektáronkénti díj a 3000 forintot is eléri, mely a mezőgazdasági bérlet fele. Bizonyítani azonban mindezek igazát nem szavakkal. hanem tettekkel, eredményekkel kívánjuk. Ez ugyanis a legmeggyőzőbb érvrendszer.H.Zs.