Magyar Vadászlap 2006. december [antikvár]

Ahogy közeledik az év vége, egyre gyakrabban jut eszembe, talán mérleget kellene készíteni... ezernyi dologról. Számba venni, mit tettünk jól, mit szúrtunk el, mivel dicsekedhetnénk, és mivel kellene szégyenkeznünk. Biztos, van ilyen is, olyan is... ami csak akkor derül ki, ha - a napjainkban egyáltalán nem divatos - tisztességgel, korrektül a két serpenyőbe pakolnánk a jót és a rosszat.A gimnáziumban Sztanó tanár úr tanította a matematikát, és elhitette velünk, hogy a számok nem hazudnak, a matematika az a kristálytiszta tudomány, amelyben feltétel nélkül bízni lehet. Sokáig hittem neki, bíztam a számok mindenhatóságában, az egyszeregy megingathatatlanságában, az összeadás és kivonás eredményeiben... de akkor még nem tanultam statisztikát, nem ismertem se szakértő közgazdászt, se mérlegképes könyvelőket, nem tudtam, hogyan lehet bűvészkedni még a számokkal is... hogy a mérlegek nem egyformán mérnek.Mindezt a kétségeim miatt bocsátottam előre, mert - megrögzött optimistaként - szeretnék hinni, fenntartás nélkül bízni az ön-, és mások becsapása nélkül elkészített élet-mérlegeinkben.