Magyar Vadászlap 2013. szeptember [antikvár]

Vége a nyárnak, a nagyvadas területeken szólnak a bikák, zajlik a vadászatuk. Világot járt vadászok véleménye szerint is a bőgő bika elejtése az egyik legizgalmasabb vadászati mód. Szerintem - leszámítva a hazai szalonkázást - a legizgalmasabb! Azért merem ezt ilyen határozottan állítani, mert volt alkalmam siketfajdot "beugrálni", kiszáradt szájjal izgulni, amikor a kutyák hozzák a vaddisznót vagy a jávorszavast, kúszni-mászni, hogy egy jó őzbak vagy egy zerge közelébe kerülhessek. Jó néhány alkalommal, amikor valamilyen vadászati programot szerveztünk, beleütköztünk abba, hogy szeptember nem jó időpont a szarvasbőgés miatt. Akkor is, most is állítom, ez egy nagy kábítás! A szarvasos területek hivatásos vadászai, néhány vadászmester és elenyészően kevés hazai vadász valóban nem ér rá ilyenkor. Néhány kemény vadásznap után már-már a bőgés "kábulatában" tevékenykednek, hajnalban kelnek, napközben teszik a mindennapi dolgukat és az esti, adott esetben sikeres vadászat után illetlenség kihagyni a boldog vadász ünneplését... ebből következik, hogy szinte sosem tudják a bőgés alatt kialudni, kipihenni magukat.