Nimród 1976. augusztus, december/1977. január-december [antikvár]

NIMRÖD: - MU szólnak a !mívcszkoUégái ahhoz, hogy ön Szegeden !s terepjáró, porüius-noki GAZ-zal közlekedik?GIRICZ MÁTYÁS: - Csak ez a kocsim van. Azért vettem. mert ezt tudom :i vadászatra legjobban használni. Nyilván bükati csDdabügániak tartanak érte Je én cLsösorban a piak-tikusságát tartom szem előtt.NIMRÓD; - Kimondva vagy kimondatlanul él a nwi nmvész-viláaban oz a szemlélet, melyei gvakrun úgy fogalmaznak meg, hogv a vadászok szívtelen emberek. men lelövik a szegény őzikét GIRICZ MÁTYÁS: Ennek fó oka, hogy a mai művészek között kevés a vadász. Itt a Szegedi Nemzeti Színházban, rajtam kívül nincs i.s más. Szimpatizánsok már vannak. A feltett kérdésre mindig azt válaszolom: jöjjön el vetem a területre és majd megérti, miért lő a vadász! Akik még nem tették túl magukat a városi farizeusságon: jót esznek a sültből, de nem akarnak arra gondolni, hogy a hús a vágóhídról származik. A vadászat nem vágóhíd, a vadász a vadat nem lemészárolja, lia-nem elejti, s ez alapvető különbség! A vadászat - ősidők óta az ember tulajdonsága, és az ember a természet része, Széchenyi Zsigmond ezt úgy fogalmazta meg. hogy a vadászat a vad megszerzésének, elejtésének ösztöne. Mindenképpen emberi dolog. Olyan mint a szerelem vagy a féltékenység. Ha szabad szereimesnek, féltékenynek lenni miért ne lenne szabad vá-dás/ni-' Mi vadászok mostanában gyakran kényszerülünk arra. hogv védekezzünk, magyarázkodjunk, pedig nem kellene! Nem a vadászat juttatta oda a Földet, az emberiséget oda. ahol tart. A vadászat a mai természetben gyógyító, szabályozó munka - az emberi környezet vcdei-niének érdekében. Ha a civilizált XX. században nem vadásznánk, véleményem szerint a megbomlott biológiai egyensúly még inkább kiegyenlítetlen lenne s nagyon sok vadon élő állat egyáltalán nem maradna életben.NIMRÓD: A vad elejtése, inegsTcrzésc valóban emberi dolog. De nem minden esetben sikerül n vadászoknak teritékre hozniok a kiszemelt vadat. A lövés eldördül a zsákmány elmarad és a vad kínok közöl! pusztul el!GIRICZ MÁTYÁS: - Látja, ebben a legteljesebb mértékben egyetértek a laikusokkal, mert a sebzést egyáltalán nem tartom humánus dolognak. Komolyan mondom, néha rémképek gyötörnek az állat szenvedése és kimúlása miatt. Tudom, hogy sebzés előfordul, de törekednünk Kell arra. hogy a sebzett vadatmegtaláljuk és minél hamarabb véget vessünk szenvedésének. A vadászok fő feladatának tekintem az utánkeresést, ami bizony léha a felületesség, a nemtörő-id. El kelle-dömség miatt elm; ne venni a puská sajnálják a pénzt hogy a sebzett \ ják. Érdemes lenn filmesíteni, hogya sebzett vad k< lőne felelőtlenül, hatása lenne!azoktól, akik a fáradságot, .dal megtalál-egyszer meg-. múlik ki a /esebb vadász s ennek nagy^^Az emberInterjú GIRICZ MÁTYÁSérdemes művésszel, a szegedi Nemzeti Színház igazgatójávala természet részeNIMRÓD; - Mint színházi rendezőnek, mi a véleménye a vadászatok rendezéséről?GIRICZ MÁTYÁS: - Van párhuzam a kettő között. Azt mondják, az a jó színházi rendező, aki úgy szervezi meg az előadást, hogy a darab minden része arányos összefüggésben van a nagy egésszel. Ugyanez áll a vadászatra is. Rossz az a színházi rendező, aki az elképzeléseit úgy valósítja meg, hogy nem hagyja érvényesülni a résztvevők ötleteit, ha nincs mód improvizációra. Kínos mértani pontossággal megszervezett vadászatokon nem szeretek részt venni. A vadász nem bábú, a hajtóvonalban járóknak is lehetnek ötletei. Sajnos a vadászatokon sok a névleges" rendező. Színházi nyelven szólva, vannak olyan rendezők, akiknek a tudása addig terjed, hogy a színészek ne ütközzenek össze a színpadon. Ugyanígy vannak felkészületlen, vadászat-vezetők is, akik nem ismerik a terepet, nem tudják a vad pontos tartózkodási helyét, rosszul határozzák meg haladási-menekülési irányát és nem törődnek a pu.skások jellemével, lőkész-ségével, felkészültségével. az előadás", azaz, a vadászaton tanúsított pillanatnyi formájával.NIMRÓD: - Ls kit tart jó va-dászatvezeiőnek?GIRICZ MÁTYÁS: - Azt tartom jó vadászatvezetőnek, aki mindig tudatában van annak.hogy a vadászokkal, emberekkel valósítja meg elképzeléseit. Vadászokkal, akik egyszerre szereplők" és a közönség" is.NIMRÓD: - Mi a véleménye: (I vadászat, sport, szenvedély, szórakozás vagy munka, fontos népgazdasági tevékenység?GlRiCZ MÁTYÁS: - Valamennyit érzékeltem. Mint színigazgatónak a saját, közvetlen tevékenységemben is érvényesül a népgazdasági haszon. A vadászatban nagyon sok munka fekszik, de minden olyan munkát vállalok, helyeslek és igyekszem is részt venni benne, ami nem idegen a vadászattól. Viszont tiltakozom az olyasmi ellen, ami csak üzlet, pénzszerzés a vadásztársaságnak. 16 éve vadászom, sok társaságban megfordultam, a munkám révén voltam már győri, egri, kaposvári, debreceni vadásztársaságban tag. Csak azokon a helyeken éreztem jól magam, ahol sikerült vadász-táisakra szert tennem. Vadász-életem jó emlékei egyértelműen összefüggnek a színházi munkámmal. Most, hogy végiggondolom: ott értem el színházi sikereket, eredményeket, ahol egy gondolkodású, egy hullámbosz-szú" emberekre találtam. Jó barátságban sok emberrel vagyok, de igazi barátság a vadászaton keresztül született! Szerintem a vadászat a barátságok által válik még emberibbé, amikor az em-beii kapcsolatok túlnőnek a va-dászat keretein, amikor értjük egymást; szeretjük a természetet, látjuk szépségeit, megismerjük egymás jellemét, segítjük egymást, azonosak vagyunk a pontosságban és a pontatlanságban egyarárit. Visszatérve a vadász-társasági tapasztalataimra, meg kell mondanom, féltem a vadá szatot, hogy elüzletiesedik. Van olyan jelenség, hogy a vadásztársaságok minden áron gazdagodni akarnak, gyöngyöst, házi-csirkét, tenyésztenek, kacsatele* peket létesítenek; vadászat nélkül igyekeznek pénzhez jutni. Megértem, ha a vadásztársaság szegény, s valóban pénzre van szüksége, ideig-óráig folytat a vadászattól távol álló, hogy is mondjam: állattenyésztést, és a bevétélt a vadgazdálkodás színvonalának emelésére, vadtenyésztésre, vadgazdálkodásra fordítja. De nem értem, mi szükség van minderre, ha az, anyagi helyzet ezt nem diktáija! Sorolhatnám még a panaszíistát, például: mit ér a vadászat, ha arra sincs idő, hogy együtt megreggelizzünk? Elszaladunk minden mellett, megszűnik az emberi kapcsolat, nincs idő a beszélgetésre, a jó lövések megbeszélésére, a szár-nyazott vad megkeresésére így a sportból, a szórakozásból őrült termelés válik, amitől éppen szabadulni akarunk, amikor kimegyünk a vái;üsból. És még egy: a vadászat az egyetlen sport, ahol nincs és nem is lehet verseny! A rivalizálást, a versenyszellemet, a rekordokat, a meny-nyiséget ki kell zárni és nem lesz irigység! Valljuk be, még u művészek között meglevő szakmai irigységnél is nagyobb a vadászok közötti irigység. És úgy védekezünk ellene, hogy nem beszélünk" róla. Pedig megszüntetni, fölszámolni csak akkor lehet, ha nyíltan, kíméletlenül és konkrétan beszelünk az irigy vadászokról.-ess-339