Nimród 1979. január-december/1980. január-május [antikvár]

PUDIICISZÜKQTükörképMár nehéz lenne visszaidézni, hogy gyávaság, nagyképűség, kényelmes álhumanizmus vagy egyszerűen csak a tudatlanság, gyermekkorom mesevilága mondatta velem évekkel ezelőtt: a vadászatot nem tekinthetjük sportnak, nem Is tudom elképzelni, hogy puskával a kezemben jámbor és ártatlan állatok vérét ontsam]És aztán nagyot változott a világ, sorsom úgy alakult, hogy a vadászújság főszerkesztője lettem - nem-vadász újságíróként I Kezdetben csak kóstolgattam, kívülállóként nézegettem, tanulgattam a vadászatot egy esztendeig nem is vadásztam. Ahogy azonban ismereteim, élményeim gazdagodtak, ahogy egyre többet tudtam meg a vadászatról és a vadászokról úgy alakult át, formálódott a véleményem. Két évi sok mindent pótoló, gyakorló vadászás után jutottam el mai állapotomig: amikor önmagamnak ismét föl kell tenni a kérdést - mi a vadászat?Ne, kérem ne várjanak tőlem okos meghatározást, azt hiszem úgysem lehet mindenki számára érthető, elfogadható és egyformán igaz definíciót összeeszkábálni nem is vállalkozom rálE lap hasábjain is miniszterek, munkások, idősebbek és fiatalok, nők és férfiak mondták már el, fogalmazták meg, mit jelent számukra a vadászat: pihenést, szórakozást, testmozgást, kikapcsolódást. sportot. Nem egy beszélgetőpartnerem ismerte el, hogy számára a vadászat ennél is több: szenvedély. Olyan hasznos időtöltés, amelynek során megfigyelheti, megismerheti emberi környezetünk, a természet állandó változását: a meg-megújuló növényzet évszakonkénti életét, a vadászható és nem vadászható állatok viselkedését, amelytől élete gazdagabb, teljesebb, boldogabb lett. Többen beszéltek a vadászat. a vadásztársaságok közösségformáló, személyiség-alakító szerepéről, egy-egy felejthetetlen fácánozás, disznóhajtás hangulatáról, humoráról Mindez, úgy érzem egyértelműen a vadászat pozitívumai közé tartozik, amit azonban azok ismernek a legjobban, akik maguk is közvetlen alanyai lehetnek az élményeknek, akik átélték ás átélhetik a kollektív és egyéni vadászláz vérforrósitó izgalmát.De mit lát a kívülálló? Hogy a vadászok befeléfordulnak, nem szívesen veszik a betolakodó Idegent", összetartanak, nehezen engedik a tűzhöz az új embereket. Propagandánk gyöngesége és hibája. ha valóban láthatatlan marad a vadászok munkája - a vadgazdálkodás: a kötelező érvényű társadalmi munkák sorozata, állományszabályozás. az önkéntes áldozatvállalás, a szabályok-sza-bályzatok közé szorított vadászat felelőssége, fáradsága hogy a vadászterület nagysága határozza meg, hány vadász lehet egy társaságban.Barátaim, ismerőseim irigy-kedéssel vegyes érdeklődéssel kérdezik: milyen a vadászat, milyen emberek a vadászok? Meggyőződésem - ugyanolyanok, mint mások emberekI Hibáik, erényeik nem különböznek másokétól. A vadászatban éppúgy érvényesek a morális törvények, etikai magatartásformák, mint az élet más területén. Az igazságtalanság, az eltúlzott vágyakból fakadó kapzsiság és önzés - legfeljebb jobban felszínre kerül, több benne a szenvedély I Csak ez teheti számomra érthetővé, hogy emberek mindent: családi boldogságot, egzisztenciális és anyagi biztonságot, nyugalmat, egészséget áldoznak föl vélt vagy valós igazuk bizonyításáért, egy-egy vadásztársaságon belüli pozíció megszerzéséért, a székben" maradásért puskájuk megtartásáért.Persze nem lehet csupán a szenvedélyre fogni, a szenvedé-lyességgel indokolni a hatalmaskodók. a rangkórságban szenvedők. az ál-vadászok viselkedését, visszaéléseit, amely jogosan kerül - a vadász és nem vadász -törvénytisztelő, becsületes emberek kimondott vagy kényszerűségből elhallgatott ítélőszéke" elé netán a humoristák céltáblájára.Ne kapjuk föl mérgesen, a mundér becsületét védve fejünket és védekezzünk, ellentámadásba lendüljünk, megtoroljunk és bosz-szút álljunk sokkal inkább azon fáradozzunk, hogy az ilyen vadászoktól tisztítsuk meg sorainkat. Itt az ideje, hogy végleg kiűzzük magunkból a múltból ránkragadt szolgaság" szégyenteljes, fejbólintó szokásait - a vadászat negatív jelenségeit.Mert mi is a vadászat? A közhelyek állandó és unalmas ismételgetése nélkül nehezen tudnám magyarázatát adni mindannak, amit említésekor érzek. Egy biztos: nem az. ami tegnap volt és még nem az, aminek lennie kellene I A gyökerek évezredekre nyúlnak vissza. Az ember kialakulásának, kulturális és technikai ismereteinek, munkájának fejlődés-történetével párhuzamosan alakult, változott, fejlődött. Szokásai, törvényei mindig az adott kor társadalmi viszonyait tükrözték és tükrözik !lÉrdemes belenézi körbe"!CldJiebbeNIMRÓD: - Sokszor és sok vadásztól kérdeztem, mit jelent számára a vadászat? Eltér-e valamiben az Ön válasza?SZABOLCS JÓZSEF: - Ne várjon tőlem különleges válaszokat olyan vagyok, mint a többiek. Hacsak abban nem különbözünk, hogy életemben nekem több adatolt meg, mint másoknak. Egészen gyerek voltam, amikor - igaz, apai felügyelettel - már puska lehetett a kezemben. Tizennyolc éves koromban ejtettem el az első szarvas-bikám és aztán a hadifogságot leszámítva, szinte mindig vadásztam, erre állítottam rá az egész életem^ ez voll és még ma is ez az életem tartalma. Ez volt a hivatásom, ami érthetően több, mintha csak sportnak, szórakozásnak, kedvtelésnek tekintettem volna. Ma már inkább sportvadász vagyok, de most sem érzem jól magam, ha egy hétig nem jöhetek ki a vadászházba. Úgy ér-zem, ismerem - már amennyit egy emberöltő alatt megismerhettem -a vadászat csínját-bínját, tudom élvezni a munkám gyümölcsét!NIMRÓD: - Meg lehet tanulni a vadászatot, vagy születni kell rá?SZABOLCS JÓZSEF: - Ez is, az is. Egy a fontos: aki a vadászatot választja, nem választ könnyű hivatást. Egész embert kíván és sok-sok hitet, kitartást. Szakítson magának három hónapot és ígérem, mindent megmutatok, amit tudok. Sokat lehet tanulni a könyvekből, de a legjobb tanítómester a gyakorlat.NIMRÓD: - Könyvek Ön eddig sem rejtette véka alá, amit a vadászatban megtanult, hiszen két könyvet is irt. Az elsőt a dámról, a másodikat a szalonkáról SZABOLCS JÓZSEF: - A szalonkáról azért írtam, mert úgy éreztem, lényegesen többet tudok róluk, mint az átlagos vadászok. Kedvenc vadam volt és az ma is. Nem önbírálat, ha azt mondom, sokkal többet is meg lehetett volna tudni erról a csodálatos madárról, az erdő királynőiről". A dámról szóló könyvem születése, majdnem-hogy hivatalos volt. Fölszólítottak, hogy doktoráljak le. Nekikészülődtem, két évig gyűjtöttem az anyagot, olvastam az irodalmat aztán meggondoltam magam és megírtam a Dámvad" című könyvem - ma sem doktoráltam le.NIMRÓD: - Mindkét könyv hézagpótló a vadászati szakirodalomban, de hogyan látja a szerző, adott-e újdonságot a gyakorló vadészoknak?SZABOLCS JÓZSEF: - Azt hiszem, mindkét könyvemre nem annyira az újdonság, mint inkább az összefoglalás, az ismeretek rendszerezése a jellemző. Ha valami érdemem van, inkább ezt lehetne annak nevezni. A könyvek megírásánál nem csupán a saját megfigyeléseimre, hanem a külföldi irodalomra, az öreg vadászok" megfigyeléseire, tapasztalataikra támaszkodtam. Rengeteg segítséget kaptam a vadászoktól nekem csak le kellett írni.