Nimród 1983. január-december [antikvár]

A MEDOSZ szálló különtermében tanácskoztak a szocialista országok Vadászszövetségének vezetőiVADÁSZSZÖVETSÉGI VEZETŐKTALÁLKOZÓJADecember elején Budapest látta vendégül a szocialista országok vadászszövetségeinek vezetőit, akik a hagyományos, évenként megtartott elnöki értekezletre érkeztek. Bulgáriából prof. N/kola Botev, a Vadász- és Horgászszövetség elnökhelyettese, Csehszlovákiából JozefHojcs, a Csehszlovák Vadászszövetség elnöke, Lengyelországból prof. dr. Jerzy Kritpka. a Lengyel Vadászszövetség elnöke, a Német Demokratikus Köztársaságból Kurí Storandt erdészeti- és vadászati főfelügyelő, az Orosz Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságból Alekszej VaszUjeviQs Vnroncov.a Vndász-és Sporthorgászszövétség elnökhelyettese, Romániából dipl. ing. Ion Kazaku. a Vadászszövetség elnökhelyettese. A Magyar Vadászok Országos Szövetségét a tanácskozáson yallits Pál elnök és dr. Koller Mihály főtitkár képviselte.A tanácskozást Vallus Pál nyitotta meg. Elmondta. hogy a gazdasági gondokkal zsiifolt mai helyzetben különös jelentősége van a szocialista országok összefogásának és ezen belül a vadászszövetségek együttműködésének. Igaz, egyetlen szövetség sem kereskedik, nem is ez a feladatuk, de döntéseikkel, állásfoglalásaikkal meghatározó szerepük van a kereskedelempolitikai elvek kidolgozásában és alakításában. Ugyancsak lényeges színhelye az együttműködésnek a Nemzetközi Vadászati- és Vadvédelmi Tanács, illetve annak fórumai, ahol a közösen fellépő szocialista országok javaslatait már nem lehet figyelmen kivül hagyni.- Egymás segítése és támogatá.sa talán még soha nem volt olyan fontos, mint napjainkban, az tlvi egyetértési a mindennapi munkában is követni kell. ezért kérem, hogy az elnöki értekezlet munkáját ez a szellem hassa át - mondta Vallus Pál.Prof. Nikola Botev bolgár küldött (balról) a szófiai tanácskozáson elhangzottak vég-rehaitásáról beszéltDr. Jerzy Krupka a lengyel Vadászszövetség elnökelOllES UTÁN Minden nagyvad-vadászatot kél fő részre lehet bontani. Az elsö rész akkor kezdődik, amikor vállra vesszük a golyóspuskát és elindulunk a területre vadászni. Ha megpillantjuk a lőhető nagyvadat, a puska vállgödörbe simul, s gondos célzás után elcsattan a lövés. Ezzel a puska dörrenéssel kezdődik a vadászat második része. Ez néha érdekesebb, izgalmasabb élményt nyújt a vadász számára, mint az előzmények.A lövedék becsapódásakor a legtöbb nagyvad jellegzetes mozdulatot tesz, jelzi a találatot, amelyek különböznek egymástól aszerint, hogy a lövés a vad milyen testrészét éne. Amennyiben ezt jól megfigyelhetjük, következtethetünk a találat helyére. Ám ez sokszor nem ilyen egyszerű. Az őz, a dám és a szarvas általában jól láthatóan jelzi, hogy szívlövés, gyomor, vagy béllövés, avagy láblövés történt. De két nagy-vadfajunk, a muflon és a vaddisznó gyakran egyáltalán nem jelzi látható módon a lövést. Olykor a vállap-lövésre sem reagál, legfeljebb kissé összerándul a teste, látszólag teljesen egészségesen elugrik, és továbbrohan.Ha lövéskor a nagyvadtól elég messze állunk, akkor többnyire a lövedék becsapódásának a hangját is hallhatjuk. Gyakorlott vadászok füle hozzászokott ehhez a hanghoz és szinte mindig nagy biztonsággal megkülönböztetik, hogy híbázás miatt földbe, fába csapódott-e alövedék, vagy pedig a nagyvad testét érte. Ez általában tompa, mélyebb, puffanásszerü hang a csonttalálat kivételével.Ha a nagyvadat, - legyen az bármelyik fajhoz tartozó - jó fej-, fültő-, esetleg gerinclövés éri, akkor azonnal összerogy, helyben marad, hiszen ezek a találatok azonnali halált okoznak. Ilyenkor ajánlatos mindjárt a ráiövés helyére menni, és megvizsgálni, hol érte a lövés a vadat. Ugyanis nem egy esetben előfordult már, hogy a nagyvadat könnyű sebzés; gerinctüskelövés érte, s tűzben rogyott. De a sokkhatás hamar elmúlt, gyorsan magához tért és faképnél hagyta a már bjztos zsákmányt remélő meglepődött vadászt.Az esetek jelentős részében a nagyvad nem marad helyben, hanem elugrik, továbbrohan, s eltűnik a vadász szeme eíöj. Viszont ekkor már elhamarkpdott dolog jenpe azonnal utánamepni. Ilyenkor egyelőre ne hagyjuk el állásunkat, vagy leshelyüi)}cei. Inkább vegypk sorra a további teendőket.Mindenekelőtt az a iegfonto^bb, hogy emlékezetünkbe véssük a ráiövés helyét, vágyis azt a helyet, ahol a vad a Vóvés pillanatában volt. Többnyire könnyen meghatározható fákhoz, bokrokhoz, esetleg más jellegzetes tereptárgyakhoz viszonyítva. Ezt követően nem árt, ha még nyolc-tíz percig a helyünkön maradunk. Ez két okból is célszerű. Ha súlyos Jövést kapott az elugrottvíziversenyvizsláknak és retrievereknekKísérleti vizimunka-versenyt rendezett Tatán vizslák, retrieverek részére a Balatonnagybereki Állami Gazdaság HUN-OR Szárnyasvadtenyésztési Termelési Rendszer szeptember 22-én.A verseny célja az volt, hogy a gyakorlatban bizonyítsa: a vadászkutyák jelenléte a vadtenyésztési rendszerek által szervezett, és új fellételekkel zajló nagyleritékű vadászatokon is néikülözheletlen.A kiírásban három olyan feladat szerepelt, amely ekkora hangsúlyt sem versenyeken, sem vizsgákon még nem kapóit: a kutya irányilása távolból, a 1611 vadkacsa elhozása csónakhoz, a lön vizivad kihozása a írtra.A vizivad elhozásában és a kulyák lávoli irányilásában kiemelkedó lel-jesilményl nyújloll dr. Patkoncs György kutyája: Bocskor. Kél vizsla hozoll el egyszerre kél kacsái, az egyik Abrudbányai Jani volt, a másik egy némel vizsla. A nagyberekiek kulyái egyenletesen magas színvonalú .kájukkaltumekki, rövidszőrű magyar vizsla (vezette: inler (Békési János), 3. Abrudbányai Tólh Zollán).imi Gazdaság. 2. Nagybereki Állami Dfl.TOTH ZOLTANEgyént eredmények: 1. Bocsko dr. Palkovics György), 2. Ripp, po Jani, rövidszőrű magyar vizsla (dr.Csapateredmények: I.Talai Álla Gazdaság.nagyvad, akkor a közelben hamarosan elfekszik. A vadásznál pedig ennyi idő aiall csökken, lalán el is múlik a vadászláz. Aki dohányos, az ilyenkor nyugodtan elszivhal egy cigarellál, vagy készülődhet a további leendőkre, az ulánkeresésre. Jómagam ilyen esetben, szinle már rituális szokás szerinl készülök az ulánkeresésre. A nálam levő löllé-nyekel nézegelem, és a leginkább lelszö kerül a csőbe, a löbbil alá teszem a tárba. A kési. a molinó-zacskót, eseljeg a lámpái is előkészítem. Ez a ceremónia bizonyára sokakat mosolyra készl'el, de mindenképpen hasznos. Kitűnő feszültségoldó foglalatosságnak tartom, amellett telik vele az idő. Induláskor a puskát ne akasszuk vállra, hanem kézben, csőre töllve vigyül^, de biztosított állapotban. Amónnyi" ben céltávcső van rajta, akkor azt célszerű levenni, mert zavaró lehet esetleges közeli, gyors lövésnél. Ez a tanács sokak számára fölösleges aggodalmaskodásnak tűnik, viszont a gyakorlat számtalan esetben bebizonyította, hogy ugyancsak hasznos. Az óvatosság kpjöppsen a vaddisznónál fontos, aniely sebzetten megzavarva könnyen veszélyessé válhat. Azonban szarvasyadászalon sem árt az óvatosság, hiszen iiem egy sebzett bika okozott sérplést az öt követő vadásznak. Fejdísze, ágasbogas agancsa és mellső lábai fegyverül szolgálnak még a sebágyban is, s végveszélyt érezve, kétségbeesésében használja is ezeket.Első utunk a ráiövés helyére vezessen. Ott háromféle nyomot: körömbevágódást, szőrt, esetleg bőn, csontszilánkot és vért keressünk. Ezek ismeretében tudjuk eldönteni, hogy feltehetőleg milyen lövést kapott a vad, hol érte a lövedék? Ezek a nyomok adjé|k a legbiztosabb támpontot, hiszeti nagyon sok olyan vadász van, akik a lövés pillanatában reflexszerűen behunyják a szemüket, s igy nem látják a lövésjelzést.Legtöbbször mélyen a talajba vágódolt körömbevágódást ott találjuk, ahol a lövés pillanatában a vad állt. Ám ez még semmiképp sem utal egyértelműen a találatra, hiszen az elhibázott vad is megriad, elugrik és ebben az esetben is van körömbevágódás. Fontos azonban ez a nyom, mivel így pontosan tudjuk a ráiövés helyét. Ezt egy gallyacskával jelöljük. Tovább keresve valószínűleg i^éhány lépésen belül találunk vágott szőrt, amelyet szinte elnylrt" a becsapódó lövedék. Ennek a szőrnek színe, hosszúsága is inár segítséget nyújt abban, hogy hol éne a vadai a lövés.A legbiztosabb támpontot a sebvér adja, kiéve azt az esetet, ha nincs kimeneti nyílás és a belövési nyjlást eltömi a nagyvad, például a vaddisznó szalonnája, vagy ráhúzódik a sebre a bör. Mindkét esetben csak később indul meg a vérzés, és ennek híján kizárólag a már előzőleg ismertetett nyomhagyásokból vagyunk kénytelenek a találatra következtetni. Az esetek többségében a ráiövés helyén vért találunk. Megkönnyíti a tájékozódást, ha ael a biztos nyomrHa a v^sír ne, mennyisége jó szivlövésre utal akkor azonnal követhetjük a cm pát. Rendszerint száz lépésen bcloI megkerül a vad. Azonban ha hátú ette találat, gyomor-, máj-, v^ béllövése van akkor feltét'^ vami kell 2-3 órát az utánkereséi sel, hagyni kell lebetegedni". H! azonnal követnénk, biztosan fel zavarnánk a sebágyból, és még va ereje tovább menekülni, sőt a hason lőtt disznó támadna is. Ezért fel-tétlen várjunk türelmesen, ámíi. ] telik a várakozási idő. ISoV a legjobb már vérebbel követni á csapán a sebzett vadat.Előbb azonban jelöljük meg mintegy biztosítsuk" a rálöves helyét egy letört gallyal, megjelölve a csapa irányát. Nyomozás Üöiben ügyeljünk arra. hogy a nydni(iagyá-sokat ne tapossuk össze, mellette haladjunk. Hóban, esetleg felázott sáros talajon igen könnyű a nyomot követni. Akkor is könnyű dolgunk van, ha bő a vérzés, és sok helyen a vércseppeken kivül vérkenéseket is találunk ágakon, bokrok, ágak levelein. gyakran fatörzseken. Ezek mintegy Ariadné fonalaként biztosan elvezetnek a sebágyban fekvő már elpusztult, vagy magatehetetlen nagyvadig. Azonban a keresési legtöbbször nem könnyíti meg ény-nyi kedvező körülmény. Kemény talajon csak egyes fűszálak rendellenes elhajlásából, letört gallyból, odébb mozdult földes, még kicsit nedves alját mutató kövekból következtethetünk a nagyvad niene-külési útvonalára. Ha megakadunk a nyomozásban, akkor elsö dolgunk legyen az utolsó, biztos nyomhagyást megjelölni, és onnét induljunk esetleg több irányba is . tovább keresni, amíg el nem jutunk a következő biztos nyornig.Ha rábukkanunk a fekvő nagyvadra, a puskát tartsuk készenlétben, óvatosan közelítsük meg. Ha még él, adjuk meg neki a gyors, megváltó kegyeleralövést. Szarvasnál, őznél nyaklövés, disznónál fültőiövés a célszerű. A kiszenv^ dett, vagy már dermedten fekvő vadat is elővigyázatosan közelitsiik meg.Ha meggyőződtünk, hogy valóban nem él már, - legjobb a szein pupillareBex ellenőrzése - vizssáj: juk meg lövésünk helyét, md következik a vad birtokbavétele és a zsigerelés. (Ha zsigerelés után eltávozunk intézkedni a vad beszállítása miatt, jó ha a vad mellett megjelöljük jól láthatóan a helyei, például fakéreg faragásával.)Szép szokás, és követendő példa, hogy ezután levett kalappal nszt^ lejünk a vad előtt. Utolsó falatként kis zöld ágat legyünk a sójába, és szemfedőként egy leveles ágacskát a halálos találatot okozó lövés bemeneti nyílására. Végül készítsünk törelet, amelyet beír mártunk a vad vérébe, és ka apunk mellé tűzzük, illetve a vad elejtójfr nek a vad fölött álnyujtjuk. Ezzel a kis szerlanással fejezzük be azulánkeresést. akovAcs lAszlO