Nimród 1987. (nem teljes évfolyam)/Nimród Fórum 1987. július, október, november/1987. Karácsonyi melléklet/1988. január-december/Nimród Fórum 1988. október/1988. Karácsonyi melléklet [antikvár]

az oivosók oldalaAZ ERKÖLCSI ERTEKEK TISMHEA vadászetika örökzöld téma két okból is, a két ok azonban valójában ugyanannak a dolognak két oldala. Örökzöld téma egyrészt azért, mert a vadászetika szabályainak szigorú megtartása iránti igérlyt állandóan napirenden kell tartani, másrészt pedig azért, mert még - sajnos - ma is bőven lehet találkozni etikátlan magatartással. A vadászat .különös szenvedély: a tisztesség tekintetében is alapos próbára teszi a vadászokat.A vadászetika - mint ismeretes - azoknak az erkölcsi tartalmú szabályoknak az összessége, amelyek a vadászat gyakorlásával kapcsolatban az idők folyamán iiagyományosan kialakultak, s amelyeknek tiszteletben tartása - közmegegyezés alapján is - minden vadásznak elsőrendű kötelessége. A szabályok közül számosat már jogszabályi rangra emeltek. Ez jelzi azt a fontos érdeket, amely megtartásukhoz fűződik. Ám egyben jelzi azt is, hogy a vadászetika nem szűkíthető le csak az Íratlan szabályokra, hanem az az etikai töltésű jogi normák megtartásának követelményét is magában foglalja. A vadászat eszközeire és módjaira, valamint a tilalmi időkre, és általában a vadászati tilalmakra vonatkozó rendelkezések megsértése - tartalmuknál és céljuknál fogva -egyben a vadászetika sérelmét is jelenti.A vadászetika, a vadásziasság nem merev fogalmak, tartalmuk - a vadászattal kapcsolatos ismeretek bővülése és az erkölcsi felfogás módosulása folytán is - változhatnak. Annyi azonban föltétlenül megállapítható, hogy a vadászatnak mindig tisztességesnek, erkölcsileg minden szempontból feddhetetlennek kell lennie, mind a vaddal, mind pedig a vadásztársakkal szemben. Minthogy a szigorú rendbe igazodás fontos feltétele a vadászatnak, az erre vonatkozó rendelkezések szigorú megtartása alapvető és általános követelmény az etikai kérdésekben is.Némi illúziórombolás árán is meg kell állapítani, hogy bőségesen van mégjavítani való a vadászetikánkban. Vannak még vadászok, akikben eléggé halkan ketyeg az erkölcsi értékek órája". Gyakorta észlelhető közömbösség az etikai kívánalmakkal szemben, egyes helyeken mintha csökkent volna az etikailag kifogásolható magatartásokkal szemben a morális ellenállás. Az etikátlan viselkedésre történő azonnali és érzékeny reagálás legtöbbször elmarad. Különösen annak van demoralizáló hatása, ha éppen azok hánynak fittyet az etikai követelményeknek és az etikai tartalmú rendelkezéseknek, akiktől a leginkább volna elvárható a példamutató magatartás. Olykor - sajnos - hamis hangok is hallatszanak, amelyek ugyancsak megzavarhatják a vadásztársaságban uralkodó légkört. Pedig végső soron a vadásztársaságok légkörén múlik az egész hazai vadászat belső világa és annak értékrendje.A vadászetika érvényesülésének területe rendkívül széles, nagy tehát a szabályok megsértésének lehetősége is. Különösen gyakran tapasztalható a vadásztársakkal szembeni etikátlan magatartás. Vannak vadászok, akik társasvadászaton nemcsak a közvetlen szomszédjuk, hanem a tőlük távolabb álló vadászok előtt kelő vadra is odapörkölnek. Gyakorta pórul jár az a tisztességes vadász, aki-a ronccsá lövés elkerülése végett-2 (242)szabályosan kiengedi az előtte kelő vadat. Valamelyik kedves" vadásztáfsa azt bizony az orra elől sokkal távolabbról is lepuffantja, hacsak el nem hibázza. Az erkölcsi fölény mindig értékesebb, mint a zsákmány mennyisége, különösen ha ezek a bravúros lövészmutátványok" nem tisztességes magatartástermékei.Az is gyakori jelenség, hogy az egyidőben lé-adott lövéseknél (az úgynevezett összelö.vések-nél) az egyik vadász - mit Serti törődve az ugyancsak lövő vadásztársával - egyszerűen a magáénak tulajdonítja a vadat. Persze, az etikátlan magatartások lehetőségét megteremtheti a rossz vadászatszervezés is (példáiil á vadászoknak egymáshoz túl közel állítása, a hajtások végén a vadászok összetömöritése), ez azonban nem lehet mentség. Találkozni lehet olyan felfogással, amely a vad biztosabb megszerzése érdekében elnéző az ilyen esetekkel szemben. Nem lehet azonban az etikátlan magatartásokkal összebékülni a teríték növelése érdekébeii sem. Az etikai szabályokat akkor is meg kell tartani, ha így netán a zsákmány kevesebb. Az anyagiasság nem szoríthatja le a porondról az évtizedek, évszázadok alatt kialakult erkölcsi értékeket.Ahogy egyesek bánnak a sebzett vaddal, az nemegyszer joggal hökkenti meg a jóérzésű vadászt. Mint ahogyan az is, ha egyesek - a természetvédelmi rendelkezések megsértésével -védett állatra lőnek. Az ilyen cselekedet nem-csak bűncselekmény vagy szabálysértés, hanem egyben súlyos etikai vétség is. Éppen a termé, szetvédelmi érdekek védelme körében van kű lönös jelentősége a vadászetika magas rangra emelésének.A dolgok sajátossága, hogy olyki r j; g.s-'an^, lyok által nem tiliott magararfás is iehet ti.Kít lan. A vadászetikához ugyanis az emberség u hozzátartozik. Nagyvadat ugyan a terve7e{t mennyiségnek megfelelően szabad lőni, de ha egy vadász egy nap alatt valóságos öldöklést visz véghez, az mégsem dicséretes cselekedet. Lehci hogy a jogszabály valamit megenged, de az enge^ déllyel élni bizonyos körülmények között mégsem etikus, mert éppen az emberség hiányára vall Gerle, szarka, szajkó lövését nem tiltja jog! szabály, mégis szinte teljesen kiirtani ezeket va-latnely területről, aligha engedhető meg - már-csak általános természetvédelmi érdekből sem. Eszembe jut Georges Braque-nak, a modem festészet úttörőjének mondása: szerelem a szabályt, mert kiigazítja az érzelmet, szeretem az érzelmet, mert kiigazítja a szabályt " A szabályt kiigazító érzelemre a kulturált vadászat körében is nagy szükség van. A jóérzés a vadászok körében sem lehet hiánycikk.Azt a megállapítást, hogy a vadászetika területén jócskán van még teonivaló, számos vadász személyes tapasztalatai hitelesíthetik. E vonatkozásban is nyílt és őszinte párbeszédre van szükség, s természetesen főként érzékeny reagálásra a vadászetikát sértő magatartások esetében. Az eddiginél nagyobb társadalmi rangot kell adni az etikai értékeknek, s meg kell teremteni a va-dászetika maradéktalan érvényesülésének kedvező légkörét. El kell végre jutnunk oda, hogy a közgondolkodás emeljen gátat az etikailag kifogásolható, viselkedésformák elé. A vadászok morális tartása elengedhetetlen követelmény: ne légyen vadász az, aki ezt nem érti meg!DR. ZOLTÁN ŰDÖNHATÁSTALANÍTJUK" MAGUNKAT mint azokat a vadászfegyvereket, amelyek műszaki okokból, koruk miatt vagy éppen kegyeletből már nem használhatók vadászatra. Persze ez a hatástalanítás" - a NIMRÓD szerkesztőség esetében - nem kegyeletből, nem ís korunk miatt történik csupán arról van szó, hogy második nekifutásra sem tudtuk megrendezni a NIMRÓD Kupa elnevezésű szabálytalan sportlövő versenyünket - és a hozzátartozó bolhapiacot". Nem tudtuk a közel 100 ezer forintos dij ellenére sem megrendezni a versenyt, mert 1986-ban 63-an. idén már csak 59-en jelentkeztek, küldték el szerkesztőségünknek a 499 forintos nevezési díjat - s ez sajnos kevés. Legalább 100 versenyző kellett volna, hogy ne legyen túlságosan nagy a ráfizetésünk.Sajnáljuk, hogy a magyar vadászok ilyen kevéssé érdeklődnek, ennyire nem szeretnek játékosan vetélkedni, ennyire nem bíznak lőtudásukban, szakmai fölkészültségükben és elnézést kérünk azoktól, akiknek volt bátorságuk, kedvük ehhez a biztosan jó szórakozást nyújtó, pénzdíjas versenyhez.Amikor nyilvánosan is elismerjük ,,kudarcunkat", amikor bejelentjük, hogy hatástalanítottuk" magunkat, azt is szeretnénk Olvasóink, a magyar vadászok tudomására hozni: a fegyverek hatástalanításával ellentétben - bár sokan kísérleteztek és kísérleteznek vele bennünket nem fúrtak" meg, s ha ezt a lősport fejlesztése megkívánja, bármikor lőkész állapotba tudjuk magunkat hozni.CSEKŐ SÁNDOR föszerkesitö