Nimród 2003-2004. január-december [antikvár]

Vadászéletek 1Habsburg RudolfFeretic Károly József (L^xtíihmg, 1858. aug. 27. -Mayerling, 1889. jan. 30.) főherceg, osztrák-magyar trónörökös.^okakkal szemben, én jelen-OtóÚjév,újsoroiatJtőséget tulajdonitok az évfordulóknak. A saját gyengeségünk okán. Mert bár annak vagyok a híve, hogy az ember folyamatos életet éljen, ennek során meg is újuljon; ne csak tengjen-len^en, ne csak múlassa az időt. Magából kiindulva, akkor lépjen túl önmagán, amikor megérett" erre, amikor tud újítani, tehát egy belsőfolyamat eredményeként. Es ezt nem lehet külső időponthoz, például évkezdéshez kötni.Nem mindannyian vagyunk azonban képesek érzékelni ezt a beyrnünk végbemenő minőségi, nanométerrel sem mérhető változást, megfogni az érett"pillanatot. Korábban vagy későbben reagálunk, próbálunk meg váltani - így aztán vagy még savanyú, vagy már túlérett a helyzet - gyakran viszont nem is mozdulunk. Sajnos sokszor nem is érzékeljük, hogy változnunk kell. Hogy szükségünk van erre, részben a külsőkörülmények, részben a mi belső mentális karakterünk miatt. Ezért sokan vagyunk, akik kiemelt, külső dátumokhoz igyekszünk kötni a megiijulásunkat. .Januártól új életet kezdek!" -fogadjuk megsokan, sokszor. Ami, ha sikerül, nem a módszert igazolja, de önbecsülést ad azoknak, akiknél bevált.Ilyen értelemben kívánok most, esztendőkezdéskor mindenkinek, kitüntetetten a vadászoknak boldog, sikeres, a legkülönbözőbb vadászörömökben gazdag új évet. Jó vadászatot!Visszatérve a címhez. Az új esztendő indulásához kívánja kötni a Szerkesztőség egy régi adósságunk lerovását. Nevezetesen a sokat tett, a magyar vadért, vadászatért áldozni is tudó elődeink (újbóli) me^smerését, kifejezni az utódok feltámadt megbecsülését.Mert van lerónivalónkJHa igaz, hogy a magyar vadászati kultúra nem csak szerves része a magyar kultúrának, hanem annak a forrása, eredeztetője is - ez egyszerű, lo^kusgondolkozássalbelátható -, akkor nagyon sok lerónivalónk van. Hiszen egy ilyen múlt csak úgy képzelhető el, hogy sok, nagyon sok, rengeteg ember munkájaként, hozzájárulásaként jutottunk el a máig, a ma nemzetközileg is elismert, gazdag, kiterjedt, vérbő vadászati kultúránkig. Jóval több elődünk, vadász, a mai kifejezéssel természetvédő ősünK'közreműködése kellett ehhez, mint ahányat név szerint ismerünk, elismerünk és tisztelünk; sokan vannak, akikről sajnos nem tudunk, vagy akikről méltatlanul elfelejtkeztünk. A millenniumi évforduló alkalmával már kiemeltfigyelemmelfordultunk múltunk felé, a magyar vadászattörténet és vadászati kultúra néhány személyiségét sikerült kiemelni az ismeretlenség sötétéből, a feledés homályából, de csak az elsőlépést tettük meg. Most folytatni kívánjuk a sort: a még élő idős tanítványok, volt munkatársak ismereteit róluk közreadni, folyamatos bányászmunkávalfelszínre hozni, levéltárakból kikutatni azokat az elődeinket, akik fáradsággal, tehetséggel, áldozatokkal segítették a magyar vadászati kultúra kiteljesedését. A teljes vadászkultúráért, kezdve a vad óvásátóla vadgazdálkodáson, az élőhely védelmen keresztül a vadászathoz kapcsolódó vagy a vadászat által iniciált művészetekig, vadászerkölcsig, vadászattudományig. Az elismerés kifejezésén túl, ez hozzájárul a mi gazdagodásunkhoz is, múltunk részletekbe menő, személyekhez kötődő megismeréséig.Az új esztendővel indított sorozat így folytatása is lehet a millenniumi múltidézésnek, az utókor fejhajtásának, hálás köszönetének.Fáczányi ÖdönRudolfAz Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c. enciklopédikus összefoglaló munka, az ún. Trón-örökösmű" (1886-1902,24 kot.; a magyar kiadás előkészítője Jókai Mór). Az összetett személyiségű, kivételesen tehetséges, nagyra hivatott, de köz- és ma-^^gánélete szemponljá-TrQIIQrgif QC ból egyaránt szeren-csétlen főherceg 1889 elején, mindmáig kideritedenmó-IllayerilllJI don, erőszakos halált halt avadász-lesenda vasy valósás?I. Ferenc József és Erzsébet egyetlen fia gondos nevelésben, a kornak megfelelő általános és katonai képzésben részesült, s nagyrészt polgári oktatói közt nemcsak neves egyetemi előadók, de - mint a magyar trón várományosának, 1867 óta ~ magyar tanárai is voltak (Rimely Károly, Rónay Jácint, Bartos János). Tanulmányainak befejezése, !11. nagykorúvá válása (1877) után - helyzete folytán inkább kényszerűen, mint meggyőződésből - katonai pályára lépett. Hadseregbeli tisztségét betöltendő, 1878-83 között Prágában állomásozott, 1881-ben nőül vette Stefánia hercegnőt, II. Lipót belga király leányát. Lánya, Erzsébet főhercegnő születése után (1883) a főhercegi pár visszaköltözött a fővárosba, Bécsbe. Az uralkodó ez évben altábomaggyá, 1888-ban a gyalogság főfelügyelőjévé nevezte ki a trónörököst, aki azonban szívesebben foglalkozott polgári" tadományokkal. A felvilágosodott szellemű - a magyar nemzetet megértő, számos másik mellett annak nyelvét is mind szóban, mind írásban tökéletesen bíró -főherceg sokat utazott, s különösen az ornitológia és az etnográfia, továbbá az irodalom, a műszaki és a politikai-gazdasági ismeretek terén tett szert tiszteletre méltó jártasságra, amellett tehetséges zsurnaliszta volt. Életében több írásműve és számos újságcikke jelent meg (ez utóbbiak jórészt névtelenül). Ornitológiai, földrajzi, néprajzi, údeíró munkák öregbítették nevét; az ő kezdeményezésére és közreműködésével született megmaga is új, komor példát adott halálával a zöld céh babonájának, miszerint a lövész egy fehér vad letentéséért erőszakos halállal lakol Rudolf lőjegyzékén szerepelt egy fehér tízes szarvas, amelyet a potsdami királyi vadasparkban terített le 1878. március 6-án " (0. von Mitis)A lélektan tudománya kapcsolati konflikmsnak nevezi azt a jelenséget, amelynek késztetésére Habsburg Rudolf főherceg, a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia trónjának várományosa egész, rövidre szabott életében folyamatosan és kétségbeesetten próbálta elnyerni szülei szeretetét és helyeslését. Önértékelési kételyei, az érzés, mely szerint nem méltó arra, hogy apja fia legyen, egész életét végigkísérték; a kellemetlen élmények között az egyeden kivételt a vadászat jelentette, amelyre Ferenc József biztatta fiát, s amit szabad idejükben