Nimród 2007. január-december [antikvár]

Az év vége és az ünnepek alkal-Úgy érzem, valóban sok-soklóban 2-300 hektárért fel lehetmából ez évben is készséggelerőre és energiára lesz szükségrúgni az évtizedes barátságokat?fogadtam el a felkérést, hogyahhoz, hogy az elmúlt év harcai-És hány ilyen eset fordult elő azmint a két, országos érdekképvi-tói megfáradva, március 1-tőlorszagban!.-*Tisztelt Vadásztársaím!rselet egyik vezetője, értékeljem az ehnúlt esztendőt, és útravalóval lássam el a vadgazdálkodókat és vadászokat. Illene ilyenkor kellemes, jó hangulatban megnyilvánulni, és valóban a vadászat, a ter-. mészetszeretet örömében í megosztani egymással sikereinket, élményeinket, erőt merítve mindebből a jövőt illetően.megújulhasson vadgazdálkodásunk. Ha a 2006-os esztendőt értékeljük, mondjuk ki nyugodtan és őszintén, kevés szó esett a vadgazdálkodásról, a munkáról, a vadgazdálkodók tevékenységéről, a terítékekről, a trófeákról, a bevétekől és kiadásról, de annál több a vadászterületek kialakításáról.A vadgazdálkodók automatikusan tették a dolgukat, különösebb beruházások nélkül, és minden idegszálukkal arra ügyeltek és összpontosítottak, hogy mi lesz a területükkel 2007 márciusától. Ennek a jegyében zajlott az elmúlt esztendő. És hol tartunk most?Ott, hogy egyharmaddal növekszik a vadászterületek száma, így kisebb lesz az átlagos vadászterület nagysága, önszántából vagy kényszerből sok vadász elveszti vadászati lehetőségét, és megszámlálhatadan az első- és másodfokú fellebbezések, ill. a bírósági ügyek száma. Békétlenség van sok helyen a társaságok és a vadászok között, aminek orvoslásához több évre lesz szükség. Szégyenkezve hallgattam, amikor egy újságíró megkérdezte tőlem: Pechtol úr, hol van az a sokat emlegetett vadászszohdari-tás, a vadásztársadalom egysége, mert nap mint nap csak azt érzékelem, hogy harcolnak egymással a vadászok a területekért." Elgondolkodtam azon, hogy a va-daszbaratsag tényleg csak addig szol, amíg erdekek vezérlik? Va-KedvesVadásztársaím!Mindössze 55 ezren vagyunk. Igaz, kicsi ez az ország, de hogy ne férnénk meg benne egymás mellett békességben zöld ruhások, ez számomra érthetetlen. Ilyenkor persze vigasztalgatjuk magunkat, hogy mi sem vagyunk különbek, mint a társadalom egésze". Nincs ez rendjén valahogy ott sem, és itt sem. Miért nem tudjuk megmutatni, hogy igenis kíilönbek vagyunk, csak ahhoz önkritika, önmérséklet, mások munkájának megbecsülése és leginkább a vadászszívet oly sokszor megdobogtató érzelem keU. At kell érezzük azok lelkiállapotát is, akik éppen ellenünk harcobak. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy ezért nem egyértelműen csak mi, vadászok vagyunk a felelősek. A jogszabályok hiányosságai is hozzásegítették a résztvevőket az áldatlan állapot kialakulásához. Az érdekképviseletek már az elmúlt év végén érzékelték, hogy nem lesz egyszerűbb a vadászati jog újrahasznosítása, mint volt 10 évvel ezelőtt. Ezért 2006. január 5-én az OMW Elnökségének határozata alapján, írásban kértük a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy legkésőbb március 31-ig adjon ki átmeneti rendelkezést a vadászati jog újra-hasznosításávd kapcsoltoósan A rendelet - az ígéret%eÍÍÉnére - nem jplent meg. Ennek hiányán':- . iában, a hatályban lévő jogszabályok alapján márciusban a nyugati országrészből elindult a vadászterületek kijelölésének folyamata. Érzékelhető volt, hogy átmeneti szabályozás nélkül mindez zűrzavart teremt, ezért március 29-én, majd április 25-én ismételten kértük a főhatóságot, hogy szabályozza a vadászati jog újrahasznosításával kapcsolatos teendőket, mert ha ez nem történik meg, a vadásztársadalmat jelentős szakmai, erkölcsi és gazdasági hátrány éri.Május végére az átmeneti rendelkezés helyett rendeletmódosítás történt, amely a tulajdonjog igazolására adott több lehetőséget, segítve ezzel a kezdeményezőket. Bonyolította viszont a helyzetet az állami földterületek képviselete. Ezen a területen teljes rendezetlenség volt észlelhető. A Kincstár és a Nemzeti Földalap nem tudott közös nevezőre jutni. Az erdőgazdaságok vagyonkezelési szerződésében foglaltakat a Földalap nem fogadta él, ezért a képviseletet jogszerűtlennek tartották. Mindez az állapot szinte a vadászterületek kijelölésének utolsó pillanatáig fennállt. A kijelölé- -sek során mind technikailag, mind gazdaságilag rendkívül nagy gon-