Nimród 2009. január-december [antikvár]

új év, új reményekTisztelt Vad ásztársaim!Az előző év januári számában írtam, örök optimistaként bízom abban, hogy a magyar vadgazdálkodás és vadászat megér még szebb napokat. Ha a területkialakítások után megnyugszanak a kedélyek, több idő marad a szakmai munkára, a gazdálkodásra.De miért ne bízhatnék? Hazánk természeti adottságai jók, valamennyi vadászható fajból van elfogadható törzsállomány, egyre több szakember kerül ki a szakirányú egyetemekről, egyre gyümölcsözőbb és megértőbb a kapcsolat a természetvédelemmel, az erdészekkel, a földtulajdonosokkal és a hatóságokkal. Miért maradnának el az eredmények? A siker elsősorban egy-egy lelkes, a vadgazdálkodáshoz és a vadászathoz értő szakirán)'ító személyen, az időt és fáradtságot nem ismerő hivatásos vadászokon múlik.De mindez önmagában nem elég, mindennek az alapja és mozgatója az anyagi forrás. E nélkül a vadgazdálkodás is csak extenzív körülmények között művelhető. A jogosultak igyekeznek előteremteni az anyagi erőforrásokat. Ki a bérvadászatból, ki a vadhúsból vagy élő vadból, pályázatokból, vagy éppen a tagdíjból, illetve vagyoni hozzájárulásból. Most már mindenki belátja, amit egy évtizeddel ezelőtt csak itt-ott lehetett hallani, hogy a vadászat milyen sokba kerül, és aki ezt a hobbit választja, sokat kell áldoznia rá. A jóváhagyott tervek figyelembevételével valamennyi terület keresi azokat az optimális arányokat a vadállomány hasznosítása során, amelyek még a hazai vadászoknak is lehetőséget adnak rá, hogy szenvedélyüknek hódolhassanak. Ügy gondolom, nekünk, az érdekképviseleteknek, a hatóságokkal és a törvényhozókkal eg)'ütt elsődleges feladata olyan jogszabályi környezet megteremtése és elfogadtatása, amely hosszú távon biztosítja az optimális létszámú magyar vadállomány fennmaradását és a mint--egy 50-60 000 magyar vadász vadaszati lehetó-ségeinekiní^[^emteset. . .Most, amikor túl vagyunk az új üzemtervi -i ciklus második évének felén, még csak sejteni le-het, hogy milyen lesz a 2008-2009-es vadászszezon. Talán hasonló, mint az előző év volt. A vadállomány létszáma és a teríték megegyezhet az előző évivel, egyedül a vaddisznó az a faj, amelynek állománya növekvő tendenciát mutat. Persze ennek a gazdák és a vadászok sem örülnek a jelentős vadkártöbblet miatt. De mit mondhatunk a minőségről? Az egyes erdőgazdasági zrt.-knél egyre inkább hagyománnyá váló trófeabemutatók is tükrözik az állomány elfiata-lodását, pedig ott valóban a szakszemélyzet közreműködésével történik a vadászat. Mi van azokon a területeken, ahol a vadászok önállóan végzik a selejtezést, kísérés nélkül? Foglalkoznak-e ott a korosztályviszonyokkal? Ha a szezon végén regionálisan ezekből is trófeabemutatót szerveznénk, bizonyára meglepetés érne bennünket. De talán jobb is {vagy nem), ha sokan nem látják az ígéretes bakok és bikák trófeáját, amelyek idő előtt a gazdasági válság" áldozatává váltak. Tisztelet azon kivételeknek, akik pillanatnyi érdekekért nem élik fel a jövőt, és következetesen, hosszú távú céljaiknak megfelelően kezelik területük vadállományát. Többek között ez is okot ad az optimizmusra, mert remélem, hogy a jó példa ragadós" elv alapján sokak csatlakoznak majd a ragadozógyérítési programhoz, élnek a csapdázás ez évben elindított lehetőségeivel, pályáznak az élőhely-fejlesztési programokban, és elkezdik újra a korábbi években abbamaradt szárnyasapróvad-tenyésztést, a vadászati turizmus fejlesztése érdekében pedig kihasználják az ilyen célú pályázati lehetőségeket is. További reménnyel tölt el, hogy 2009-ben, civil kezdeményezésre, az érdekképviseletek hathatós közreműködésével, együttműködve a Kulturális Egyesülettel és a hatóságokkal, a vadászatra jogosultak részt vehetnek a szalonkakutatási programban, melynek az a középtávú célja, hogy öt iv múlva bebizonyíthassuk, Magyarországon igenis vanJe"^g|osiiltsága a szalonb tavaszi va-A Vadászati Törvény módosításai során igyekszünk érvényre juttatni azokat a javaslatokat, amelyek megkönnyítik a vadgazd^odók és a vadászok tevékenységét. Biztató, hogy rövidesen megjelenik a vadegészségügyi rendelet, melynek feltételrendszere a korábbihoz képest sokM elfogadhatóbb részünkre. Több civil szervezet kezdeményezésére, remélhetőleg pár héten belül, ismét megkezdődik a fegy\-ertörvény, illetve végrehajtási rendeletének módosítása, melyet az EU-s jogszabály keretei között kívánunk a vadászok számára elfogadható formába hozni.Kedves Vadásztársak!A gazdálkodáshoz, a vadászathoz a törvényi feltételek adottak - tudjuk, hogy sokszor túlszabályozottak -, de megvan a lehetőség ahhoz, hogy vadászhoz méltóan, etikusan vadásszunk, viselkedjünk a vadászterületen és a mindennapi életben. Jó lenne elkerülni azokat a nyilvános, a közvélemény számára elfogadhatatlan sajtóvisszhangokat, amelyek a védett állatok mérgezésével, illetve súlyos emberi mulasztások miatt bekövetkezett balesetek kapcsán látnak napvilágot. Beszéljünk inkább a barátságokról, amelyek a vadászat kapcsán régen vagy újonnan kialakultak, összekovácsol embereket és családokat. Beszéljünk a vadászat eredményeiről, szépségeiről, a vadász természetben betöltött szerepéről, a hivatásos vadászok vállalásairól, munkájáról. Beszéljünk a vadászok különböző közösségekben betöltött szerepéről, a vadásznapokról, a vadászat különböző művészeti ágakban való megjelenéséről. Egyszóval a vadgazdálkodás és vadászat társadalomban betöltött szerepéről, mely ősidők óta meghatározó volt egy-egy nép életében.A béke, a barátság és az egymás iránt érzett felelősség jegyébén kívánok va^ennyi vadász-társanjnak és családjának bolaog új esztendőt!!f OMW^-^zetSilnökeFotó: Holló TamasMind elterjedtebbek az egyre nagyobb pontosságú GPS-vevők, valamint a digitális változatban is megvásárolható topográfiai térképek, légifotók és űrfelvételek. Az ezek által kínált új lehetőségeket a vadgazdálkodásban és vadásztatásban csak a térinformatika eszközeivel lehet jól kihasználni.Cikkünkben a térinformatika lehetséges vadgazdálkodási alkalmazásaival szeretnénk megismertetni az olvasót. Először azonban tisztáznunk kelJ, hogy mi is az a térinformatika. A térinformatika az informatika tudományának egy külön ága, amelyben az adatok és információk tárolásának, kezelésének és vizsgálatának alapvető rendezőelve a térbeli elhelyezkedés. A térinformatika eszközének a térinformációs rendszereket (FIR - Földrajzi Információs Rendszerek, GIS - Geographical Information System) tekintik, de a két fogalom keveredése miatt, használják a térinformatika elnevezést sokszor a tudományágra és annak eszközére is.A térinformatikai rendszerek alkotóelemei, adatmodclliei ésadatnyerési eljárásai különbözőek lehetnek.A térinformatikiú rendszerek alkotóelemei négy csoportra oszthatók. Első helyen a hardver, azaz a rendszer műszakilag megépített elemei állnak. Ide sorolhatjuk például a személyi számítógépet, a kézi számítógépet (PDA), a lapolvasót, a GPS-vevőt és a nyomtatót. Második elem a szoftver, ami a számítógépünkön működő programokat takarja, köztük a térinformatikai programokkal. A harmadik elemet pedig az adatok alkotják, amelyek térbeli adatok (a megfigyelési egység helyzetét jellemző geometriai adat, például egy vadetető helye) és leíró adatok (a megfigyelési egység tulajdonságait jellemző szakadat, például az etetőbe kihelyezett takarmány típusa ésmennyisége) csoportjára osztanak. Végül a negyedik elem maga a felhasználó, mivel egyetlen térinformatikai rendszer sem működik megfelelően képzett szakemberek nélkül.A földrajzi információs rendszerek legfontosabb része az adat, melyeket adatmodelleken keresztül kezelnek. Az adatbázisok létrehozásakor a helyre vonatkozó térbeli adatokat (geometriai adatok) és a leíró adatokat (szakadatokat) általában egymástól fiiggetlenül rögzítik, A kétféle adattípus kapcsolatát az objektumok azonosítói biztosítják. Például a vadászterületünk határának digitális térképi állományban történő rögzítése és a terület vadállományának becslése, viüamint a létszámadatok számítógépes feldolgozása nem egy időben történik. A két adatbázis összekapcsolása a vadgazdálkodási egység kódszámán (objektumazonosító) keresztül történhet meg.A nagy jelentőségű geometriai adatokat jllegüknek megfelelően vektor alapúnak, illetve raszter alapúnak telanthetjük. A raszter ala-pú rendszerek a valós világ geometriáját a vizsgált területet lefedő rácshálóval négyzetekre (cellákra) osztják. Minden cella (négyzet) a jellemzett terület sajátosságai alapján egy értéket, kódot tartalmaz, és a valós világ minden pontja egy adott elemhez, cellához tartozik. Számos adatforrás, mint a digitális légifotók vagy az űrfelvételek alapjában véve raszteresek (a képet koordináta-rendszerben nagyon kis négyzetekre bonthatjuk fel). A vektor alapú rendszerek az objektumok térbeli jellemzőit (geometria) vektorok segítségével írják le. A vektorokat kezdő- és végpontjuk rendezett párjával, az úgynevezett irányított szakasszal lehet előállítani. A vektorjellegű objektumok lehetnek pont, vonal vagy po-ligon (sokszög) típusúak. Pontként tárolhatunk (és ábrázolhatunk is) például egy magaslest, vonalként egy dűlőutat vagy hajtási irányt, és poligonként eg)' vudföldet vagy a teljes vadászterületet. A vektoros ábrázolásnál nem kell kitölteni a teret, vag}'is az adatmodellben nem kell hivatkozni a tér mindenMimrnH 1/90(10 I .R -É