Nimród Vadászujság 1937. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Huszonötödik évfolyam.Egy ember életében az az idő, mikor az ifjúkorból a férfikorba, tehát munkásságának legtermékenyebb korszakába lép. Nem tagadom, bizonyos elfogódottsággal ültem le a papiros mellé és sokáig bámultam a hófehér lapot. Mennyi mindent tudott beszélni! Ott rajzottak előttem a boldog békevilág utolsó esztendője, az 1913-ik, melyben lapunk megszületett, a háborús évek, melyek alatt a magyar vadász nem egyszer maga is üldözött vad volt, az ezeket követő felfordulás - szerencsére csak rövid - ideje, amikor az aljas szenvedélyek kerültek arra a polcra, amelyen csak a legnemesebb idealizmussal párosult tiszta észnek volna szabad helyet foglalnia, a békének nevezett joggyilkolás, mely darabokra tépte azt, amit Isten már a föld kialakításakor egynek szánt, a teljes anyagi leromlás, mely éppen azokat fosztotta meg mindenüktől, akiktől legtöbbet várhatott a haza, a fogcsikorgató erőlködések, melyekkel meg akartuk és akarjuk mutatni, hogy csakazértis élünk, az a sok, sok nélkülözésben megtört magyar, az a sok, sok sírkereszt, mely néma vádként mutat az égre, és a szenvedés, és újra csak a szenvedés, a legsötétebb kétségbe fúlt remények, mind itt rajzottak. Mennyi minden belefért ebbe a huszonnégy esztendőbe!