Valóság 1947. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

PARASZTSÁCx ÉS POLITIKA*I.Az utolsó két hónap válságos belpolitilíai eseményei (a koalíción, belüli ellentétek új 'kiéleződése, a Nemzeíi Parasztpárt belső mie^ hasonló^sa, a Független Kisgazdapárt irányvonala körül zajló küzdelem, stb.) eléggé viláigossá tehették mindönki előtt, hogy a magyar politikai fejlődés központi kérdése: a parasztságnjaik a mad magyar politikai berendezkedéshez és azon belül különösen a munkáspártokhoz való viszonya. A niagyaa- demokrácia minden komoly zöHdkenő-jét az okozza, hogy a kisgazdapárt és a másik három koalíciós párt között nehezen megoldható ellentétsk vannak, s az ezek körül dúló politikai haröban a kisgazdaipárt a maga széles parasizti tömegeire, köztük a kisparasztok meglelietős nagy hányadára is támaszkodhat. Nem kutatjuik most, hiogy a kisgazdJapárt jól képviseli-e ezeknek a nagy paraszti tömegeknek érdefceit, vagy rosszul a lényeg az, iho^ a magyar politikában a parasztság naigyobb résw a koalíció jcibbszámya mögött áll, a konkrét küzdelemben ezt a jobbszárnyia/t hatalmasul alátámasztja ós még akkor is alátámasztaná, ha az a mainál jobboldialibb politikát folytatna. Más megfogalmazásban annyit jeleait ez, hogy a m'unJlíásság és parasztság nem halad annyira együtt Magyarországon, amennyire ez mindkettőjük számára és az egész magyar demokrácia számára kívánatos lenne. S élénken fenyeget az a veszély is, hogy viszonyuk a jövőben ehelyett, hogy javulna, tovább romlik.Pedig világos, hogy a parasztság munkásság nélkül és a munkásság parasztság nélkül igen kevésre mehet az adott magyar helyzetben, s a magyar demokrácia torzra sikerül kettőjülk szoros együttműködésének hijján. A politikai és gazdasági hatiaiom nagy része a munkásságé, de legalább ugyanakkora része a parasztságé s amint egyszer Nagy Ferenc mondotta, mindkettőnek éppen elég eszköz Van a kezében ahhoz, hogy a másik fél számára lehetetlenné tegye a kormányzást. De ezen túlmenően, a feladat, amiely a magyar demokráciára vár, talán mindenek felett: a parasztság gazdasági, társiadahni és kulturális {elemelkedéisének, egyenjogúsításának megvalósítása. Ezt a parasztság pártjai nem végezhetik el a munkásság nélkül, még kevésbé a munkásság ellenőre. S viszont: a munkáspártok elszigetelődnek, s a maguk építő munkájának negyedét sem láthatják el, ha a parasztság ellenük fordul. A magyar demokrácia pedig, mint teljes, az egész népet képviselő és jogaiba emelő gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés igazábian létre sem jön,* Ez a tauulm'áii'y a ezeraS egyéni vélemémyét itükrözl. A eiikk írója ugryaaa Nemaeti Parasztpárt ta,gja, die neon hiszi, hogy véleniiénye mindeiiben egyezn akár a paraeatpárt bármielyik csroportjának nézeteivel, akár valamelyik más párt álláspontjával.Márkus István190ha a dolgozó népneik ez a két fele nem szövődik össze, hamem egymás nélltül, egymás ellen próibálja megtalálni politikai életformáját. Így a közös, mindenki számára otthonos épület helyett két rideg bástya épül ki, egymás felé fenyegető lőréseJikel. Különösen veszedeimes volna minálunk ez a fajta politUiai alakulás azért is, mert a munkásság felé elzárkózó, védekeaö jellegű parasztpolitika szüikségkép odajkapcsolja a parasztságot a tényleges reakció és benne a lényegileg i)arasztellenes erők oldalához; viszont, ha a parasztság nagy része mereven elzárkózik, a munkáspártokkal szemben ellenséges m^agatartáisha rögződik bele, s még a haitározott célú munkásellenes erőkkel is összeszövetkezik, ez a munkáspártokat a politika belső logikája szerint abba az irányba hajtja, hogy idővel megpróbáljanak a parasztság nélkül kormányozni (ami Magyarországon éppen a fentebb kifejtett okok miatt is aligha sikerülhet jól).Akárhogy forgatjuk a dolgot, ha az ország és a nép helyzetét egészében gondoljuk át, nem juthatunk más eredményre, mint arra, hogy a munkásságnak és parasztságnak meg kell fémiök egymással ebben az országban, s közösen kell felépíteniök itt az emberi együttélés új formáit.Igen, de hogyan vághatjuk ki magunkat a mai, eléggé elrontott állapotból? Kétségtelen, hogy a megoldás valamikép a politikai formációk átrendezésével képzelhető csak el. Bizonyos, hogy a parasztságot, illetve legalább is a parasztság jelentős részét valamikép ki kell szatiadítani abból az erősen polgári, sőt sok tokintetben úri jellegű politikai keretből, amit a mai kisgazdapárt még mindig jelent, s új, tisztultahb keret kialaikulását kell elősegíteni.Ennek két útja van. Az egyik az, hogy a kisgazdapárt maga tisztuljon meg" és váljon igazi paraszti párttá. A másik pedig az, hogy a parasztpárt éledjen újjá mai aléltságából és táguljon ki a parasztság nagy tömegeinek politikai pártjává.A két megoldás-javaslat nem mond persze annyira _ellene egymásnak, hogy itt szigorúan viagy az egyiket, vagy a maikat kellene válaszitani. Bizonyos az is, hogy a kisgazdapárt belső átalakulása sürgősebb, időszerűbb s egyben legalább valamilyen mértékig gyorsabb>an keresztülvihető. Mégis, ha hosszú távra gondolkozunk, a második utat is járhatónak éis legalább olyan fontosnak kell tartanunk, mint az elsőt, sőt végsőleg: keresatülvihetöbbnek és kívánatosabbnak.Miért? Vessünk egy pillantást a konkrét falusi helyzetre. E pillanatban a dolog úgy áll, hogy a legtöbb falu és mezőváros parasztsága nagyjából háromfelé tagolódik politikailag. A legszegényebbek és az új gazdák között a legtöbb helyt tömegével inkább a Tiszántúl vannak kommunisták is. Ennek a társadalmi rétegnek másik része többnyire parasztpárti; sokfelé a parasztpárthoz húz a régi törpebirtokos parasstság és a szegényebb kisbirtokosak egy része is. A többiek: a kisgazdapárt tagjai és szavazói. A kisgazdapártban, leginkább a módos gazdák vezetnek nem egyszer helyi uralikal és értelmiségiekkel együtt , de tömegével benne van a régi, maga földjén dolgozó kisparasztság is. A legtöbb helyi kisgazdapárti szervezet akár élő pártszervezet, akárcsak szavazótömeg, amely azért többé-kevésbé tudatosan mégis érzi politikai összetaxtozását egymáshoz kapcsolja tehát a nagygazdát és a kisebbet. De amiért baj ez