Valóság 1998. június [antikvár]

LUDGER KÜHNHARDT Értelmezési modellek Átalakulás - fordulat - forradalom német eseményeihez (Előzetes megjegyzések) Otto von Bismarck a birodalmi kancellári hivatalból való távozása után politikai tapasztalatait és reflexióit az egyénien megfordított Gondolatok és emlékek címmel foglalta össze.' Nem lett volna logikailag pontosabb emlékekről és gondolatokról beszélni? Nem az emlékek jönnek először, s csak aztán azok gondolati reflexiói? Éppen ezért válik nyilvánvalóan nehézzé, hogy az 1989-90-es németországi nagy politikai átalakulás megjelölésére a forradalom fogalom meghonosodjon. Mert a gondolati reflexiók „a történelem azon fordulópontjáról" (a történész Kari Dietrich Bracher^ szóalkotása) azóta inkább a korabeli emlékezésen, mint az elemző reflexiókon alapultak. Helmut Kohl szövetségi kancellár például 1989-90 éppúgy megigéző, mint drámai eseményeit tárgyaló félönéletrajzának a következő címet adta: Németország egységét akartam? Horst Teltschik, aki akkoriban Kohl legközvetlenebb külpolitikai munkatársa volt, naplófeljegyzéseit így nevezte el: 329 nap. Az egyesítés belülről,'^ Wolfgang Schäuble pedig, aki szövetségi belügyminiszterként a német egyesítési szerződés „építésze" volt, a következő címmel vonta meg a mérleget: A szerződés. Ahogy a német egységről tárgyaltam.^ Az egyesítési szerződéssel a régóta külön élő két német állam egyesülése az 1989-es politikai átalakulásnak és következményeinek a lényegévé vált. Amikor Wolf Le-penies az egyesülésből adódó feladatok tekintetében „hallatlan események következményeiről"'' beszélt, akkor ésszerű vizsgálódásaiban ő is az állami egyesülés és az azt követő társadalmi összenövés tényét vette vonatkozási pontnak. Egységet, egyesülést vagy egyesítést emlegettek (csak ritkán használták az újraegyesítés fogalmát), de alig volt szó az okokról és az összefüggésekről, amelyeknek keretében ez az állampolitikai és társadalmi folyamat végbement. Az előtérben a következmények, s nem pedig az 1989-es német variáns okai és körülményei álltak. Wolfgang Schäuble beszámolójában olyan látásmódot képviselt, amely az államjogi egyesülés menete, valamint a megelőző események és folyamatok értelmezése közötti ellentétet forradalomhoz hasonlította: „A forradalmak, ezt mutatja a történelem, felgyorsulnak, hatalmasabbak lesznek, s lavinaként mindent magukkal ragadnak. A német forradalom, így tekintve, nem volt igazi forradalom. És ez így volt jó -az egység érdekében. Ha vér folyt volna, véleményem szerint nem értük volna el az egyesítést."^ Schäuble könyvének említett fejezete a Befejezetlen forradalom. A NSZEP-állam békés megszüntetése címet kapta. Az egységet a forradalom antitéziseként értelmezi, hiszen a revolúciót Schäuble is csak vérontással tudta elképzelni. (Átalakulás vagy fordulat ~ két pontatlan fogalom) Az 1989. évvel és a német egységhez vezető úttal foglalkozó tudományos irodalomban rendszerint olyan fogalmak olvashatók, mint átalakulás vagy fordulat, továbbá olyan megjelölések, mint a krízis éleződése és összeomlás.® Az átalakulás fogalma ebben az összefüggésben az akkori médiatudósítások szóhasználatából ered, de annak a politikai szóhasználatnak a kategóriáihoz is hozzátartozik, amelyek az NDK-beli kommunista totalitarizmus bukását - vagy csak a megfelelő szerzők ezen eseményekről szóló régebbi publikációit! -