Valóság 2000. november [antikvár]

SEGESVÁRY VICTORRadikáliskonzervativizmus V.Globalizáció: piacgazdaság és környezetvédelem{A gazdaság tevékenységek globális jellege) Korunk gazdasági életét, elsősorban a világnak a nyugati civilizációhoz tartozó részében, a globalizálódás folyamatával szokás jellemezni. A globalizáció általánosan elfogadott megfogalmazása a gazdasági tevékenységek nyugati civilizáció szerinti értelmezésének az egész földtekére való ki-teijedését jelenti. Vannak, akik a gazdasági jelenségen túl globális kultúráról vagy globális társadalomról is beszélnek, sőt mi több, globális kormányzatban, világkormányban" reménykednek. E tanulmánysorozatnak már az eddigi részeiből nyilvánvalóvá vált, hogy globális kultúráról vagy társadalomról semmiképpen sem lehet szó, hiszen mi a globáUsan" közös egy indiai parasztban, egy kínai munkásban, egy afrikai piaci árus asszonyban, egy svéd farmerben, egy francia szakszervezeti vezetőben és egy amerikai feminista, szexuális egyenlőségért küzdő poUtikusban?A globalizációs hiedelmek gyökerét egyedül a gazdasági szférában találhatjuk meg, ahol ténylegesen van globalizáló tendencia, bár sokkal kisebb mértékben, más formában és más okok miatt, mint azt a modernizációs profetizmus és a média mindig szenzációt kereső hajlama el akarja velünk hitetni. A globahzáció voltaképpen nem a piacgazdaság sikere, s nem is a demokrácia elterjedésének következménye, hanem egyszerűen a technológiai fejlődés mai állapotának egyik, bár nem feltétlenül szükséges velejárója. Ebben az értelemben nyilvánvalóan a pénzügyi piacok integrálódására és a monetáris rendszereknek az előző koroknál nagyobb fokú egymásra hatására gondol mindenki. A pénzügyi piacok integrálódása tulajdonképpen nem jelent mást, mint a pénzügyi műveletek technikai eszközök által lehetővé tett szinte teljes egyidejűségét és általában a monetáris, pénzügyi vagy árupiacokra vonatkozó információknak az egész világon egy időben való elérhetőségét. A világkereskedelem globalizálódásáról értekezni viszont teljesen értelmetlen, nemcsak azért, mert bizonyos fokú árucseréről már évszázadok óta tudunk, hanem elsősorban azért, mert a globáUs világ kereskedelme kevés strukturális változást mutat az előző korszakok kereskedelmével összehasonlítva (kivéve néhány új árukategória megjelenését), s a kereskedelmi globahzálódás statisztikailag nem más, mint a legfejlettebb nemzetgazdaságok közötti ámcsere egyre intenzívebbé válása. A gazdasági globahzáció és az ennek tulajdonítható egyre fokozódó verseny ugyanakkor kitűnő érv ama vállalati vezetők számára, akik, az átszervezés és a világpiac feltételeihez való alkalmazkodás ürügyén, növelni akarják vállalatuk tőzsdei értékét, amely ma a legfontosabbnak számít karrieijük szempontjából.A kommunikációs és információs technológiák által elért eredmények igen fontosak, s megkönnyítik a piacok csereforgalmában működők munkáját, de semmiképpen sem változtatták meg a gazdasági jelenségek fő jellegét (ezt az amerikaiak, teljes joggal, economic fundamentalsnak nevezik). Dyen értelemben nevetséges olyan szlogeneket elhinni, hogy a kommunikációs és információs technológia eltüntette a távolságokat, tehát a földrajznak már nmcs jelentősége (end of geography), vagy azt, hogy e technológiák hatására a gazdasági tevékenységek (éppúgy, mint a társadalmiak és a kulturálisak) vUágszerte uniformizálódnak.