Valóság 2002. május [antikvár]

ANKERL GÉZA A globális káosz, avagy a civilizációs államok kora (Hírek a XXI. század kezdetén) 2001. szeptember 11-én egy, a Nyugaton legálisan, féllegálisan vagy illegálisan vándorló csoport New York kellős közepén lerombolja a gazdasági-pénzügyi egyeduralom ikerépületbe merevített, óriási szimbólumát. Válaszul a világ jelenleg egyetlen szuperhatalma hadüzenet nélkül - a feltételezett spiritusz rektort, Osama Bin Ladent keresve (eddig sikertelenül) - az Egyesült Nemzetek Szervezetének hallgatólagos jóváhagyásával szétbombázza Afganisztánt, a világ egyik legszegényebb országát. Ugyanakkor honfitársunk, Soros György óriási vagyont halmoz fel nevetségesen rövid idő alatt, naponta egybillió dollárt váltva át kedve és pillanatnyi érdeke szerint egyik nemzeti pénznemből' a másikba, megrendítve egész régiók, földrészek stabilitását, s válságot zúdítva számos országra. Az amerikai „mintagazdaság"-on belül az energiatermelő óriáskonglomerátum, az Enron vezetői, összejátszva az őket ellenőrző világhírű hiteles könyvvizsgáló, az Arthur Andersen-cég felelőseivel - és az általuk pénzelt politikusok szemhunyásával - egy adóparadicsomba kimenekített^ fiókvállalat révén üzérkedéssel meggazdagodnak, a tőkebefektetésben hívő kisemberek és a cég munkavállalói nyugdíjalapjának kárára. Ezután a céget a világtörténelem legnagyobb csődjébe juttatják.^ A dereguláló amerikai törvénykezés folytán pedig mindez alig-alig ítélhető majd el bíróságilag is. Az ilyen jellegű híreket könnyű lenne szaporítani. A jogállamok tekintélyét, befolyását és a határt szabó hatalmát leépítő thatcheri-reagani globalizmus megnyitotta az utat a töke nyaklótían, jogilag ellenőrizetlen vándorlása előtt. Ez a szabad vásár, ez a határtalan, megkülönböztetés nélküli interkontinentális tőke- és emberáramlás ma a közbiztonság és garancia nélküli krízisterületeket járványszerűen kiterjeszti egész országokra, országrészekre vagy kultúrvárosok negyedeire, olyan helyelö-e, ahol eluralkodik a törvénytelenség.'' Ez a globális káosz előhírnöke. (A globalizáció metafizikája és dialektikája) E bevezető impresszionista helyzetkép után nyilván azt várja az olvasó, hogy Enver Hodzsa-féle izolacionizmust vagy Fichte közösségi államát {Der geschlossene Handelstaat) terjesztjük elő mint alternatív modellt. Szemléletünk azonban nem követi a metafizikus gondolkodásmódot, amely en-gesztelhetetlenül két ellentétes tétel közötti kötelező választást írna elö.^ A metafizikának eredetileg semmi köze sem volt a fizikához. Nem valamiféle szuperfizika ez, amely túl akart volna látni a tapasztalhatón. Egyszerűen Arisztotelész gyűjteményes írásaiban a F/z;tója után következő ontológiát és kozmológiát nevezték el annak. A középkori skolasztika óta azonban a metafizika a léten való legclvon-tabb elmélkedést jelenti. E dualista („tertium non dattír") gondolkodásmódot jól használják az apologetikában. A globalizáció körül manapság dühöngő szélsőséges vita szintén apologetikus jelleget öltött. S akárcsak a terrorizmus elleni harcban - és előtte a hidegháborúban az amerikai manicheizmus két nagy, epmással élethalálharcot vívó táborra osztotta a világot: a ttansznacionális globalizáció ígérte megváltás híveire és ellenfeleikre, a davosi világgazdasági fórum meghívottjaira és a Porté Alegre-i szociális fórum összegyűlt „világproletariátus"-ára. Általában a nyugati gon-