Vetés és aratás 15. évfolyam 1. szám [antikvár]

Köszöntsd az új évet új magtáraiddal! »Ezt fogom tenni: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek« (Lk 12,18). Felettébb megáldott téged az Úr a mennyekben a Krisztusban, és ez az áldás szüntelenül ömlik rád. Te már az Istennek áldott embere vagy. Az áldás sokasodik számodra. Nem fogadhatod ezt a szüntelenül újraáramló áldást régi magtáraiddal. A világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál, íme, a bolond gazdag tudta, hogy a régi épületek nem tudják már befogadni az új esztendő termését, le kell a régieket bontania, hogy új magtárakba helyezze az új áldást. Mivel Istent kizárta minden számításából, bolond ember volt. Úgy is veszett el azon az éjszakán, tervei közepette. De te bölcs ember vagy, mert Krisztus bölcsességül is lett néked. Azért rontsad le dohos kis imakamráidat, amelyekben a lustaság kövér pókjai minden sarkot teleszőttek már az unalom hálóival. így nem imádkozhatsz tovább. Építs új imatermeket, égre nyíló ablakokkal Jeruzsálem felé, és ha kitárod: az új Jeruzsálem képe tükröződik majd rajta. Csendes perceid rozoga kalyibái helyett építs hatalmas Ige-megőrző csűröket. Oszlopait a Libanon cédrusaiból faragjad, deszkáit Básán tölgyfáiból. Hálaadásod nyirkos pincéi helyett építs szellős pajtákat, hadd repessen benne a mennyei szél a te lelkeddel együtt Isten örömére. Hívjad a déli szelet, hadd fújjon kertedre és vigye annak csodás illatát. Mindemellett ne tedd magad kényelembe, ahogyan a bolond gazdag tervezte, noha örökkévaló sok javaid vannak örök időre éltévé, hanem hálaadással egyél és igyál Uradnak asztalánál örömmel.