Vetés és aratás 17. évfolyam 3. szám [antikvár]

JÉZUS KRISZTUS DIADALA 1Korintus 15,54-57. Szokás szerint a győztes vitézek, miután diadalt arattak az ellenségen, harsonahang, dobpergés és a »rezesbanda« játéka közben vonultak be fővárosukba dicsőségesen. A nép, amely üdvözlésükre kivonult, természetesen üdvrivalgással fogadta őket, különös tisztességben részesítve a győztes sereg élén haladó tábornokot, főleg ha az még sebesült is volt. - Egy ilyen tábornok a mi időnkben az egyik szemét elvesztette a harcokban, de mert felkelő-csapata még győzelmet is aratott az ellenség felett, országának népe merő hálából - az ország élére emelte. Megérdemelten lett vezetője hosszú évtizedeken át népének. Ezt a kis valóságos eseményt ragadom meg, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus diadalát világosabbá tegyem némelyek számára. O a jövendölések beteljesedéseképpen szenvedett, harcolt az életünk ellen támadó gonosszal és győzött.