Vetés és aratás 19. évfolyam 3. szám [antikvár]

Mi a hit? Az ember jobban szereti a látható valóságokat, a megfogható tényeket, mint azokat a dolgokat, amelyek nem láthatók és nem hallhatók. Ugyanakkor el kell ismernie, hogy sok minden van körülötte, amit szemével és fülével nem tud érzékelni, bár mégis léteznek. Ha valaki azt mondja: „Csak azt hiszem amit látok”, ez a megállapítás nemcsak nagyon együgyű, hanem teljesen alaptalan is. Nincs senki, aki meg tudná cáfolni a természetfölötti erők létezését. A kérdés csupán az, hogy miben hisz az ember, és ez a hite min alapul. A világ látható dolgaiban hinni nem esik nehezére az embernek. Egyenesen bámulatra méltó, milyen könnyen hitelt ad olyan híreknek, amelyek valóságáról nem tud meggyőződni, és mennyire fogékony az üres ígérgetések számára. Hamarább hisz kétes dolgokban, mint Isten Igéjének, amely annak szájából származik, aki maga az Igazság (Valóság). Nehezére esik Istenben hinni, aki pedig naponta és óránként oly sokféleképpen kijelenti magát az embernek. Szívesebben hisz a gonoszban, a láthatatlan démoni hatalmakban, amelyek befolyásolják az életet. Úgy véli, hogy az embernek önmagának kell megvédenie magát a gonosz hatalmaktól, és hogy erre képes is. Ezzel egész világosan megerősíti Isten Igéjének igazságát, amely közli velünk, hogy a természeti ember nem tud hinni, még ha akarna is. A valódi, üdvözítő hit Isten ajándéka. Ezt olvassuk a Róma 8,7-ben: „Minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni.” Majd a 1Korintus 2,14-ben: „Érzéki (természeti, lelki, pszichikus) ember pedig nem foghatja meg Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes, mert ezeket szellemi módon lehet megítélni.” Ennek igazságát naponta megtapasztalhatjuk, ha különben igen kedves, tiszteletre méltó ismerőseinkkel beszélgetés közben a nekünk oly drága, isteni dolgokra terelődik a szó. Ilyenkor többnyire azt mondják: „Mindez nagyon szép, csak éppen nem tudok hinni bennük. Irigylem magát, hogy mindezt hinni tudja.” Miért? Mert az élő Istenbe és Igéjébe vetett hitet meg kell előznie az önismeretnek. Ki az, aki kész magát Isten akaratának alávetni, és elismerni, hogy ő maga kárhozatra méltó, elveszett bűnös, akinek kegyelemre van szüksége? Mit nevezhetünk biblikus, üdvözítő istenhitnek? A hitet nem örökölhetjük szüléinktől. A keresztség vagy más egyházi cselekmény által sem részesülünk hitben. Azzal sem lesz hívővé az ember, hogy belép egy vallásos közösségbe, és annak előírásait követi. A hitet nem lehet megvásárolni, vagy megszerezni, eltanulni vagy megdolgozni érte. Értelmünkkel Istent soha nem tudjuk megismerni, Ő maga mondja Igéjében: „... a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében” (1Kor 1,21). Az üdvözítő hit Isten ajándéka minden bűnbánó ember számára. Az Ő határtalan kegyelmének ajándéka, nem cselekedetek alapján, hogy „senki se dicsekedhessék”. Senki sem túl rossz vagy túl jó, túl szegény vagy túl gazdag, túl fiatal vagy túl öreg ahhoz, hogy ebben a drága ajándékban részesüljön. Csakhogy az embernek készen kell lennie a hit elfogadására. És noha az ember tud a hit értékéről és jelentőségéről, mégis nehezére esik, hogy Isten eme ajándéka után törekedjék. Vagy közönyös vele szemben, vagy pedig a romlott emberi szív kívánságainak és elképzeléseinek megfelelő hittel szeretné helyettesíteni.