Vetés és aratás 1990/3 [antikvár]

Az ajtó „Én vagyok az ajtó" (Jn 10,9a). Az ajtó szükséges dolog, mert ha nem volna, nem lehetne bejutni az épületbe egyenes úton, csak tolvajmódra az ablakon vagy a fal kitörése árán. Nóé bárkáján is volt ajtó, amelyen keresztül bevezette Nóé azokat az állatokat, amelyeket Isten megparancsolt neki, hogy vigye be, s amelyek Isten vonzására és vezetésére mentek oda. S az ajtón keresztül vitte be az élelmet is. Végül bement ő, a felesége és a három fia, Sém, Kám és Jáfet, és a három fiú felesége. „És Jahve - Jézus Krisztus - bezárta utánuk" (1Móz 7,16b) a bárkát. Mikor az özönvíz megjött — gondolom — , voltak olyanok, akik be akartak menni, de akkor már nem volt lehetőségük. Izráel hajlékain Egyiptomban is volt ajtó, amelynek ajtófélfáit és szemöldökfáját a bárány vérével kellett bekenniük. S amely ajtófélfa és szemöldökfa vérrel volt bekenve, az zárva volt az öldöklő angyal előtt, amely Isten ítéletét hajtotta végre Egyiptomban- hogy elengedjék Izráelt. De amely ajtón nem volt vér, oda bement s minden elsőszülöttet megölt, s lett nagy jajgatás Egyiptomban, minden házban siratták a halott elsőszülöttet és barmaik első fajzását. Ugyanakkor Izráel hajlékaiban a vér mögött teljes biztonságban voltak. Jézus Krisztus az ajtó, a kegyelem ajtaja, amelyen keresztül a bűn - istentelenség - állapotából a teljes megkegyelmezettség állapotába kerülhet minden bűnös, aki nem utasítja el a neki felkínált kegyelmi lehetőséget. A vér itt is felkenetett - a Bárány vére - az „ajtófélfákra és szemöldökfákra", és aki ez alatt átlép a kegyelem oldalára, az Isten haragja ellen a legbiztosabb menedéket nyerte meg. Ezt Isten adta, „ ... és amit kinyit, senki nem zárja be" (Jel 3,7b). „... Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be" (Jel 3,8). Isten hosszútűrése és kegyelme ma is vár. Jézus Krisztus a szíved ajtaja előtt áll és kopogtat: „ ... ha valaki meghallja hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorátok, ő pedig énvelem" (Jel 3,20).