Vigilia 1942. december [antikvár]

Részlet: Katolikus irodalom A szavak, amelyeket nem burkolunk körül diplomatikus vattacsomókkal, hanem sorjában és őszintén kimondunk: elrepített kövek - nem tudni, hol állnak meg és ki érzi őket, rossz szándékú dobásoknak. Viszont mindannak kimondása, amit az ember igazságosnak tart, előrevalóbb, mint a gyáva félelem, amit, sajnos, annyian éreznek úgynevezett katolikus írók is, amint feléjük mered az örök nyárspolgári kérdés: "És mit szól majd hozzá a világ?" Ha már erről beszélünk, álljunk meg egy pillanatig. A katolikus irodalom problémáinak egyik lényeges fókuszában vagyunk.