Vigilia 1960. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Lantos-Kiss Antal ALBERT SCHWEITZER ÉLETMŰVE Az egész művelt világ nagyrebecsülő tisztelettel köszönti a nyolcvan-öíödik születésnapját ünneplő Albert Schweitzert. Megtisztelő feladatnak tartjuk, hogy ebből az alkalomból bemutassuk őt a magyar katolikus közönségnek. Nálunk egyesek a rádió orgonahangversenyeinek műsorából ismerik nevét; mások az újságokból tudják, hogy ez a Nobel-díjas tudós ismételten síkraszáUt a világbéke ügyéért, tUtakozott a fegjrverkezési verseny és az atomháború eUen. Igen sokan azonban még néviszerint sem ismerik őt. Míg más nagy emberről egy-két szóval elmondhatjuk, hogy az illető kiváló államférfi, hadvezér, tudós, író vagy művész, Albert Schweitzer egyéniségét — nem hiába nevezik sokoldalúsága miatt Albertus Universalis-nák — nem foghatjuk igy marokra. „Albert Schweitzer minden ember barátja" — mondja róla Pablo Casals. „Végre egy nagy ember ebben a tragikus évszázadban !" — hódol előtte Einstein. Gilbert Cesibron pedig figyelmezteti a ma emberét, különösen a fiatalokat: „El ne mulasszátok a találkozást Albert Schweitzerrel!" Mi találkozni és megismerkedni akarunk vele. Egyéniségét már előre rokonszenvessé teszi előttünk, hogy korunkban, mikor sok szívben kihűl a szeretet, élete a felebaráti szeretet hőskölteményét pergeti le előttünk, s mint egyik életrajzírója, Emil Lind tanúsítja, pályafutása „üzenet, mely követel és figyelmeztet, leikünkön kopogtat és Jézus követésére szólít". Schweitzer a tettek embere, nála az elméleti fejtegetéseket mindig megelőzi a cselekedet. Próbálkozik, küzd, megvalósít, s azután a tettekből leszűrt tapasztalatait feldolgozza elméletté. Épp ezért mielőtt széleskörű munkásságát és eszmevilágát tanulmányoznánk, előbb életrajzával kell megismerkednünk. Fordulatos pályafutásának mozzanataiból szövődik ösz-sze és csak innen érthető igazán különleges, egyedülálló életműve. Jól tudták ezt azok a vállalkozók, akik Schweitzer életéről egész estét betöltő színes filmet készítettek. A fibn, amelyben Schweitzer maga beszéli el élettörténetét, sok barátot szerzett neki és sok jótevőt toborzott műveinek támogatására. Egy kisfiú elindul Albert Schweitzer a felsőelzászi Kayisersbeirgben született 1875. január 14-én. Atyját, aki evangélikus lelkész volt, fia születése után nenrisokára Günsbachiba helyezték. Itt töltötte Albert gyermekéveit, ehhez a községhez íű-ződnek legkedvesebb emlékei, ezt tekinti szülőföldjének. A sovány, csenevész gyermek sok keserűséget szerzett a szülőknek. Mindenki szánalommal nézegette. Sokan megjósolták, hogy nem marad életben. Btíből a sápadt és véznia fiúc®kából lett a birkózóbajnok-erejű, elnyűhetetlen egészségű Albert Scihweit-zer, aki még most, nyolcvanötéves korában is tevékeny, átlagonfelüli szellemi és testi munkát végez. Egészségét a günsbachi kitűnő lewegőneik és a belédik-tált sok tejnek tulajdonítja. Elzászi származása magában véve előnyt jelentett számáía, hiszen már gyermekkorában elsajátította, később egyforma tökéletességgel használta szóban és írásban a német és firancia nyelvet. E két nyelv segítségével világszerte, sziéiles tömegekkel meg tudta értetni ma^át. Gyermekkorát döntő mértékben vallásos élmények és benyomások saövtiik át. Az édesanyjától tanult első imádságoktól kezdve, az édesatyjától toaix)tt