Vigilia 1962. február [antikvár]

Részlet a folyóiratból:"Luther harmincöt tételt állított fel - írja Kierkegaard -, nekem nincs csak egy: a kereszténység még nem valósult meg." Az eszmei tartalom, az életirányítást igénylő normák és a valóságban élő ember lemaradásának kínos feszültsége szólal meg a dán bölcselő szavaiban. A feszültség mögött súlyos kérdések nyílnak, amelyek különös hangsúllyal követelnek választ napjaink gondolkodásában. Mi a jelentősége a vallásnak az emberiség kibontakozásában? Ad-e a keresztény tanítás hatékony biztosítékot a társadalmi fejlődéshez és az egyén boldogulásához? Ad-e a vallás valami többletet az ember erkölcsi élete számára? Kiindulópontul fenomenológiai-bölcseleti módszerrel az erkölcs és a vallás jelenségeit vizsgálom, amint a kutató értelem előtt megjelennek. Az így nyert eredményekre építem a keresztény vallás és az erkölcs összefüggéséről szóló elgondolást. Kultúrtörténeti értékelés A vallásos élményt és magatartást elemezhetjük történeti, néprajzi, vallástudományi, lélektani eredmények alapján. Az elfogulatlan vizsgáló sok értékes adatra bukkan ezen a vonalon. A keresztény hívőnek nem kell félnie a tudomány igazolt ismereteitől. Magától értetődik azután, hogy a tények és jelenségek különböző értelmezést nyernek aszerint, hogy valaki eleve elutasítja a teremtő és gondviselő Isten létét, vagy pedig Isten létét is odasorolja a valóságok világába, amelyeknek értelmét és összefüggéseit kutatja. Aki nem fogadja el a teremtő és gondviselő személyes Isten létét, az a természettudományhoz, lélektanhoz, társadalomtudományhoz fordul a vallásos jelenségek magyarázatánál. Ebben az esetben a vallás az illúziók, álmok és ábrándok világába szorul; ismeretlen természeti vagy társadalmi erők megszemélyesítése, vagy emberi vágyak, ösztönös sejtések vetülete: mindenképpen illúzió, a fantázia szülötte, amely ráépül az igazi, kézzel fogható valóságra. A valóság pedig: az ember küzdelme a természet erőivel, hogy arasznyi létét fenntartsa, hogy a születés és a halál között felvillanó emberi sorsnak a boldogság, a biztonság, az öröm reményét biztosítsa; az ember küzdelme az emberrel, a kenyérért, az asszonyért; az emberi közösség küzdelme a másik törzzsel, néppel, nemzettel, hogy saját maga számára jobb megélhetést, gazdagabb életet szerezzen. A valóság végül az ember küzdelme az emberrel a társadalomban, ahol a hatalomra és gazdagságra eljutott kevesek a gyengéket, a szegényeket, a munkában verejtékező dolgozókat leigázzák és hatalmi céljaik szolgálatába állítják. E szemlélet szerint a valóság ilyen rétegein épül fel, az évszázadok folyamán, emberi sejtésekből és érzelmekből a vallás. Az ember megretten a természet erőitől, személyes hatalmakat lát a jelenségek mögött és imádsággal, kultikus cselekedetekkel, mágiával igyekszik a haragvó hatalma- sokat engesztelni, céljai szolgálatába állítani. Az ember a lelkében megőrzött atyai tekintélyt, a függés tudatát, az anya biztonságot nyújtó szeretetét kivetíti és ennek a képnek személyes, isteni valóságot tulajdonít. Tekintélyt, biztonságot, örömet vár a lelkéből kivetített istenektől. Az embert megdöbbenti a halál és az elmúlás tudata, élni akarása örök életről álmodik, igazságérzéke túlvilági igazságszolgáltatást követel, a földi élet gyötrelmei között megváltás után sóvárog."