Vigilia 1962. szeptember [antikvár]

Részlet a folyóiratból:"Akik csak a földi élet távlatában nézik a gondviselés kérdését, azoknál a felelet egyoldalú marad. Thornton Wilder a Szent Lajos király hídja című regényében a szerencsétlenség öt áldozatának sorsát azzal oldja meg, hogy a földön nem várt rájuk több szeretet, ezért Isten elvitte őket. Pedig a valóságban hányan érzik, hogy sehol nem várja őket szeretet, mégis vonszolniok kell az élet terhét. Ezek hajlandók ajkukra venni Léon Bloy szavait: Uram, te imádkozol azokért, -akik keresztre feszítenek, s hányszor elnézed a felfeszítését azoknak, akik szeretnek téged." A szellemes mondáson túl az író itt már utal a gondviselés misztériumjellegére, ami próbára teszi a hitet. Ennek a hitnek ad kifejezést Claudel a Selyemcipő mottójában: Isten egyenesen ír a görbe sorokkal is." A mondás nagyon hasonlít az ószövetségi szentírás kijelentéséhez: Isten az igazat egyenes utakon vezeti." S ezt egyiptomi Józseffel hozza kapcsolatba, -akinek pedig bele kellett kóstolnia a szenvedés különféle fajtáiba, míg végre békés napokat látott. A katolikus hittétel Krisztus tanítása nyomán még tovább megy, és állítja, hogy a gondviselés nem feledkezik meg azokról sem, akik egész életükben nem látnak emberileg békés napokat. A gondviselés titokzatossága adva van Isten személyiségével és az ember természetfeletti hivatásával. Eligazodást csak az üdvrend egészének figyelembe vételével nyerhetünk. Előbb azonban nézzük., mik lehetnek a puszta értelemnek a megállapításai. A véletlen a természetben A keresztény bölcselet éles különbséget tesz a teremtő Isten és a tapasztalati világ között Isten mint végtelen, magátólvaló, szükségszerű szellem mindenképpen kívül esik a világon; nem térben, hanem úgy, mint ok az okozaton. A tapasztalati világnak megvan a saját léte, célja, törvényei, s azért lehet úgy tekinteni, mint zárt egységet. Természetesen a bölcseleti gondolkodás túl megy a természettudományokon, és kutatja, hogy a világ léte szükségszerű-e, vagy csak esetleges, s nem szorul-e rá egy rajta kívülálló ősokra, mint teremtőre ? De ettől a kérdéstől függetlenül a természet egészen természet, és megy a maga útján. Jelenségei ezernyi összefüggésben játszódnak le. A Nap belső folyamatai létrehozzák a napfoltokat, ezek befolyásolják az időjárást, s ezen keresztül a növények, állatok, emberek életét. A szél leveri a gyümölcsöt, az állat megéhezik és felfalja a másikat, a föld kérge mozog és létrehozza a pusztító katasztrófákat. Az anyagvilágban látok függést, összefüggést, de teljes harmóniát nem. Egymás mellett sorakozik a rend és rendellenesség. Ahol a dolgok egymásért vannak, ott teljes rend nem is lehetséges. De annyi rendet és célszerűséget ki tudok olvasni a világból, amennyi nekem elég az értelmes Teremtő szükségszerű feltételezéséhez. Következetes törvényszerűség nem lehet a véletlen műve akkor sem, ha rendetlen környezet keretezi. Ha egy szétszórt papírhalmaznak csak egyetlen lapján találok értelmes mondatot, már joggal feltételezem, hogy ember járt ott. Újabban a kvantum-fizikában is felvetődik a kérdés, hogy az anyagvilág végső alapjaiban van-e rend és törvényszerűség, vagy csak határozatlanság. Az egyik irányzat (Bohr, Heisenberg) úgy véli, hogy az anyag végső megjelenési formája a (kvantum, s a végső fizikai jelenségekre vonatkozóan csak valószínűségi számításokat végezhetünk."