Vigilia 1990. október [antikvár]

CSÚZY ZSIGMOND Evangéliumi trombitaMit szóllyak a hatalmasokról? akik, mint a torkos halak, avagy fenevadak, torkon-verve letapodván az erőtlenebbeket, prédára hánnyák; és megemésztik, mondván: nyomjuk el a szegény igazat és ne kedvezzünk az özvegynek: se ne böcsüllyük a sok idejű vének ősz haját. És a mi erősségünk legyen az igazság törvénye? Maga szól ezekről az Isten lelke ugyan. Igen kemény ítéletek lészen (úgymond) azoknak, akik uralkodnak és akik másokon hatalmaskodnak és az ilyen erőszakos hatalmasok hatalmasan szenvednek kínokat, iszonyú gyötrelmeket. Mit a dús gazdagokról, akik teljes szívekkel kincsekhez, és gazdagságokhoz ragaszkodnak? Mit az uzsorás fösvényekről, akik éget-napot eggyé tévén, inkább szorgalmatoskodnak a mulandókért, hogysem üdvösségekért, két, három garasért. Isteneknek megbántá-sával is, hogysem mint tulajdon lelkekért, s telhetetlenségekkel, bálvány-gyanánt imággyák pénzeket? Az igaz igazság a Krisztus Jézus tészen ezekről sok helyeken a Szent írásban ítéletet. A lelki szegényeket, a cselédeket, az irgalmasokat és békességeseket, és tiszta szívűeket mongya boldogoknak és Isten fiainak. Valamint ellenbe, amazokat mint tisztátalan háborgó, bálványos és Isten ellen tusakodó gyilkos pártosokat veszedelem, és kárhozatság viperás fajzatinak. Egyszóval, mit ítéllyek azokról, akik az okosság vitorlája nélkül, a tündér világ moslékos zavarába merülnek, s mint a vizet, úgy isszák az Istentelenséget, és a Pseudopolitiával: azaz az udvari csalárd ravaszsággal; s-rationem status (= az államrezon) Argillus palástyát viselvén szemeik előtt, arra fordéttyák köpönyegeket, a merre a szél-fúj.